Az állam olyan mértékű büntetőpolitikája, mint a prohibíció, alapvető emberi értékeket sért. A tiltó modell nem rendelkezik erősséggel. Gyengeségei között a biológiai stigmatizációt, a megbélyegzést és az előítéleteket találjuk. A biológiai stigmatizáló a fajelmélet, a devianciajellegű rendőri intézkedések sorozata gyűlölet-bűncselekmények megjelenésének eredményével jár. Gondoljunk csak bele abba, hogy az a prostituáltak és a rendőrök valóságképében hogyan is mutatkoztak meg. A prostituáltak áldozati jellegét nem ismerik el, őket bűnelkövetőkként kezelik. Az intézkedésekre rányomja bélyegét az előítélet, a hátrányos megkülönböztetés, valamint a stigmatizáció. Mi több, a stigma a kábítószer-használat és -függőség tekintetében is szerephez jut, ugyanis a rendőrök valóságképének elemei között a prostituáltaknak egyetlen céljuk van, a kábítószeradag megszerzése; azaz álláspontjuk szerint a prostituáltak mindegyike kábítószer-használó. A fokozott rendőri beavatkozás gyakran rendőri túlkapásban nyilvánul meg, amelynek során a hatóság tagja nem a futtatókat, hanem – hatalmával visszaélve – a prostituáltakat bünteti. A rendőrök a futtatókat nem tartják bűnelkövetőknek, tisztában vannak azzal, hogy a futtatók jelen vannak, ennek ellenére őket nem üldözik, helyettük a hatalmi visszaélések a prostituáltakra irányulva érhetők csak tetten. Azért megbélyegezni valakit, mert az adott társadalmi, erkölcsi magatartási szabályokat nem követi, nem lehet; azzal szemben csakis a jog adhat iránymutatást, hogy hogyan kell szakszerűen és leginkább jogszerűen, visszaélésektől mentesen eljárni. Mivel a prohibíciós intézkedések bevezetésével az áldozatok reszocializációja nem érvényesül, a prostituáltak sem a hatóságokhoz, sem karitatív intézményekhez sem fordulhatnak. A rendőrség zaklatásai, valamint a futtatók kizsákmányolása között csak önmagukra számíthatnak (Kovács, 2015c). Helyzetük kiszolgáltatott, amelyet mindkét valóságkép megerősít. A modell alkalmazása ad absurdum az emberi és alkotmányos jogok gyakorlásának ellehetetlenülésével, kirekesztett populációk megjelenésével, továbbá a joggyakorlás, valamint a helytelen jogalkalmazás veszélyével járhat. Ezek a veszélyek és gyengeségek egytől egyig ellentétesek a nemzetközi joggal. (Akárcsak az, hogy a rendőrök a prostituáltak áldozati jellegét nem ismerik el, és a futtatói hálózatokat nem üldözik, ők a büntetőjogi felelősségre vonás alól mentesülnek.) A tiltó modell egyetlen lehetősége a prostitúció lehetséges gazdasági szabályozása. Amennyiben lehetőséget teremtenénk arra, hogy a prostituáltak tevékenységüket önállóan, járulék megfizetését követően, futtatók és bűnelkövetők kontrollja, illetve kizsákmányolása nélkül gyakorolhatnák, úgy a feketegazdaságba, valamint a szervezett bűnözésbe befolyt pénzösszegek csökkenhetnének, és az állam annak végrehajtását saját szabályozó rendszerén keresztül felügyelhetné.