A reglementáció a prohibícióval szemben számos előnyt, lehetőséget rejt magában. Önmagában az államhatalom akarata, hogy a szexuális úton terjedő nemi betegségeknek gátat szabjanak és a betegségeket kezeljék, nemesnek tekintendő, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egyoldalúan kötelezővé tett orvosi szűrővizsgálat az emberi, valamint alkotmányos jogok gyakorlásának veszélybe kerülésével fenyeget. Míg 1926-ban egy belügyminisztériumi kezdeményezés alapján az ügyfelek szűrővizsgálatának elvégzésére is lehetőség adódott, mára a prostituáltak kötelező egészségügyi kiskönyve mellett ez csupán hiú ábránd marad. [Bár az egészségügyi kiskönyv rendelkező részét, mivel az emberi méltóságot sértett, továbbá a nemzetközi joggal összhangban nem állt, ezért azt az Alkotmánybíróság az 1/2011. (I. 14.) számú AB határozatával 2011. január 14-én megsemmisítette.] A nemi betegségek terjesztésének előítélete így a modell nagy hátrányának tekinthető. Mindazzal ellentétben, hogy a rendőri és a prostituálti valóságkép szerint is a prostituáltak tesznek azért, hogy a nemi betegségek terjedésének gátat szabjanak, illetve amennyiben betegek, úgy önmagukat kezeltessék. Sőt, a nemi együttlétek során a klienseket egyenesen kötelezik arra, hogy gumióvszert használjanak, hogy a nemi betegségeket ne tudják terjeszteni. Az intézményesített rendszer bevezetésével viszont a prostitúció szabályozásának egyik legerősebb elemét vezeti be. A rendszer lehetőséget teremt arra, hogy a prostituáltak tevékenységüket kielégítő munkafeltételek mellett gyakorolhassák. Mivel a rendőri és a prostituálti valóságképben egyaránt a munkavégzés helyszíne is domináns módon az utcára korlátozódott, mennyivel kielégítőbb életfeltételeket teremthetnénk a prostituáltak részére, ha a munkavégzést az erre a célra kijelölt, intézményesített rendszer keretein belül vagy lakásokban gyakorolhatnák. Nem beszélve arról, hogy így a köznyugalom megzavarása nélkül végezhetnék mindezt, ezzel megfékezve a társadalmi megbélyegzést, miszerint a prostitúció gyakorlása azért jogellenes, mert az a köznyugalom megzavarásával jár. A nyilvántartásokkal kapcsolatos ambivalencia különböző kérdéseket vet fel: önmagában a nyilvántartások vezetése megteremti az átláthatóságot, továbbá a fiatalkorú prostitúcióval kapcsolatos prevenciót, azonban túlzott alkalmazásuk – így a kényszerbejegyzések – az alkotmányos és emberi jogok veszélyeztetésével járhat. Fel kell tennünk a kérdést: melyikhez fűződik nagyobb érdek, a gyermekprostitúció megelőzéséhez vagy esetlegesen a tevékenység gyakorlásából adódó speciális nyilvántartás létesítéséhez, ami végtére is a munkafeltétel egyik eszköze is lehet egyben? A reszocializációs intézkedéssorozatok, a társadalmi reintegrálás folyamata a kriminálpolitikai eszmékben jól tükröződik, amit a modell szintén nagy előnyének nevezhetünk, mindamellett, hogy a futtatók és a futtatói hálózatok üldöztetését – a későbbi abolicionista szemlélet alapeszméjét – megteremti. Sajnálatos módon azonban ez a rendőri és a prostitúciós valóságnak nem eleme. Mindkét társas képzet tanúskodik arról, hogy a rendőrök nem végzik a feladatukat, a tőlük elvárható segítséget elmulasztják, az áldozatvédelmi intézkedéseket nem foganatosítják. Így a reszocializációhoz és a társadalmi reintegrációhoz fűzött remények elvesznek, a társadalom által perifériára sodort prostituáltak nem léphetnek elő a társadalom megbecsült tagjaivá. A modell legnagyobb hátránya és gyengesége a rendőri hatalmi visszaélésekben, a korrupciós, továbbá a fizikai, lelki agresszió megnyilvánulásában érhető tetten, amelyre az előzőekhez hasonlóan számtalan példát találunk. A „reglementációs” modellel összefüggésben elmondható, hogy a rendőri túlkapások mérvadók, a megbélyegzés itt is érvényesül. A fentieken túlmenően bizonyítottá vált a statisztikaszemlélet megjelenése. A modell erősségei között a nemi betegségek terjesztésének megakadályozására irányuló állami akaratot is megtaláljuk, azonban a rendőri valóságkép is megerősíti, hogy a védekezésre a prostituáltak állami beavatkozás nélkül, önmaguktól ügyelnek. Rendszeres jelleggel gumióvszert használnak. A modell előnyei és lehetőségei közé tartozik a betegségek kezelésére szolgáló orvosi ellenőrzés, azonban a rendőri valóságképnek ez nem eleme. A rendőri valóságkép szintén nem tanúskodik arról, hogy az intézményesített rendszer milyen előnyökkel rendelkezik, tekintettel arra, hogy képzetükben a prostituáltak munkavégzése kizárólag az utcán érvényesül. Az áldozatvédelem hiánya, a normával ellentétes feladatvégzés a prostituáltak társadalmi reszocializációját és reintegrálását nem teszi lehetővé, azt ellehetetleníti.