A magyar prostitúció szabályozásának alapvető problémája a nemzetközi joggal való ambivalens viszonya. Közel 30 éves társadalmi vita szól arról, hogy új szabályozás vagy a régi módosítása, a nemzetközi joganyag teljes átemelése, figyelmen kívül hagyása, az abból való kilépés és/vagy bennmaradás a megoldást jelentő alternatíva. Álláspontom szerint az, hogy Magyarország a prostitúció szabályozására irányadó 3 + 2 modell mindegyikét alkalmazta, és bizonyítható módon a jelenség kezelésére önmagukban alkalmatlannak bizonyultak, kellő argumentum arra, hogy átgondoljuk, hogy további alkalmazásukra szükség van-e. Kutatómunkámmal nemcsak elméleti, hanem a gyakorlatban is jól látható módon sikerült bizonyítanom, hogy a korábbi, illetve jelenkori szabályozásoknak milyen hátrányai, veszélyei találhatók meg, és azok a végrehajtásban milyen mértékben vannak jelen, továbbá az erősségek, valamint a lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és kihasználatlanok. A tanulmánnyal egy elméleti szinten kidolgozott, tudományos módszerekkel alátámasztott, a gyakorlatban jól kivitelezhető szabályozást szerettem volna kidolgozni, amelyre az IKARUSZ alkalmasnak bizonyulna.