3.4.3. Eltér-e a magánhangzók artikulációs és akusztikai variabilitásának mértéke, és ha igen, hogyan?
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Deme Andrea (2025): A magánhangzók változatossága a magyarban. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_309/#m1150amvm_309 (2025. 12. 05.)
Chicago
Deme Andrea. 2025. A magánhangzók változatossága a magyarban. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_309/#m1150amvm_309)
APA
Deme A. (2025). A magánhangzók változatossága a magyarban. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118.
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_309/#m1150amvm_309)
Azt feltételeztük, hogy a beszédhangoknak az artikulációs megvalósításban tapasztalható változatossága nagyobb, mint az akusztikai szerkezetben tapasztalható (H3). Ezt a feltételezést az adatok nem támasztották alá, ugyanis a beszédhangok változatossága nem tért el szisztematikusan a beszéd két vetülete között, továbbá a különbségek eltérően alakultak a beszélők között is.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Deme Andrea (2025): A magánhangzók változatossága a magyarban. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_310/#m1150amvm_310 (2025. 12. 05.)
Chicago
Deme Andrea. 2025. A magánhangzók változatossága a magyarban. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_310/#m1150amvm_310)
APA
Deme A. (2025). A magánhangzók változatossága a magyarban. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118.
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_310/#m1150amvm_310)
Gyakori, ismétlődő feltételezésnek látszik a szakirodalomban az, hogy az artikuláció változatosabb lehet, mint az akusztikai szerkezet (Johnson et al 1993; Ladefoged et al. 1972). Annak ellenére, hogy erre már születtek cáfolatot szolgáltató elemzések: Whalen és munkatársai (2018) ugyanis azt találták, hogy mindössze az általuk vizsgált beszélők felének esetében volt nagyobb az artikulációs variabilitás az akusztikainál, a beszélők másik fele éppen ellentétes tendenciát mutatott, tehát a két vetületben tapasztalt variancia a csoportátlagban nagyon hasonlóan alakult. A jelen vizsgálat is azoknak a sorát gyarapítja, amelyek cáfolják az idézett feltételezést. Azt találtuk ugyanis, hogy a nyelv vízszintes helyzetét/elmozdulását leképező nyelvtesti mérési pont, a nyelvhátra helyezett két EMA-szenzor vízszintes kitérésének átlaga nem mutat nagyobb változatosságot, mint ennek a képzési dimenziónak az akusztikai vetülete, az F2 formáns. Mi több, a tendenciák szintjén az artikulációs szerkezet mutatott az akusztikainál (nem szignifikáns mértékben) kisebb változatosságot – éppen a várakozásokkal ellentétesen.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Deme Andrea (2025): A magánhangzók változatossága a magyarban. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_311/#m1150amvm_311 (2025. 12. 05.)
Chicago
Deme Andrea. 2025. A magánhangzók változatossága a magyarban. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_311/#m1150amvm_311)
APA
Deme A. (2025). A magánhangzók változatossága a magyarban. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640118.
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1150amvm_311/#m1150amvm_311)
A jelen adatokban nem találtunk korrelációt az artikulációs és akusztikai adatok között, ez eltérés Whalen és munkatársainak (2018) eredményeihez képest. Ugyanakkor a beszélők a jelen elemzésben következetesnek bizonyultak a magánhangzók között: azok, akik nagyobb változatosságot produkáltak az /i/-ben, nagy változatosságot produkáltak az /u/-ban is. A jelen eredmények, illetve a Whalen és munkatársainak (2018) eredményei közötti különbségeknek számos oka lehet, hiszen jelentős mértékben eltértek az alkalmazott módszertanok (pl. a jelen anyagban kisebb beszélőszámmal dolgoztunk; az idézett vizsgálatban nem egy-egy, egymásnak megfelelő artikulációs és akusztikai dimenzióban számszerűsítették a szerzők a beszédhangok változatosságát stb.). Mindezek ellenére azonban az ott közölt főbb eredményeket végeredményben replikálta a jelen elemzés is, tehát úgy látszik, hogy az artikulációs és akusztikai változatosság mértékének viszonya feltehetőleg eléggé robusztusan, az egyes nyelvek között hasonlóan alakul, és kevésbé érzékeny az elemzési módszertanra.