2.1. A beszédhangok változatossága és a koartikuláció

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hangjelölő írásrendszerekkel rendelkező nyelvek beszélői számára egyértelműnek tűnik, hogy a beszéd beszédhangok sorozata, és a beszéd hangkészlete meghatározott (és meglehetősen kis számú) elemet tartalmaz, melyből az adott nyelvben (beszédben) előforduló szavak vagy közlések hangalakjai felépülnek. (Szemléltetésül lásd pl. a UCLA Phonological Segment Inventory Database – UPSID – adatbázis adatait, ahol a leírt 317 nyelv hangkészletének mérettartománya 11 és 141 között van, a készletek számosságának középértéke pedig 38, azaz az itt leírt nyelvek átlagosan mindössze 38 nyelvileg kontrasztív szegmentumot tartalmaznak, Maddieson 1984).1 A beszédtudomány számára azonban korántsem egyértelmű, hogy a beszéd beszédhangok sorozataként jön létre, hiszen a beszéd akusztikai vagy fiziológiai (artikulációs) vetületeiben nem találunk egyértelműen azonosítható hanghatárokat: a beszédhangok létrehozásáért egymással átfedésben létrehozott artikulációs gesztusok felelősek (Magen 1997).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ún. koartikuláció vizsgálatában mégis feltételezzük ezeknek a szegmentumoknak (és ezek absztrakt kategóriákba való rendeződésének) a létezését (Kühnert–Nolan 1999). A koartikuláció ugyanis nem más, mint a beszédhangok létrehozásához szükséges artikulációs mozdulatok (gesztusok) időbeli átfedése és interakciója (Farnetani–Recasens 2010), aminek következtében az absztrakt reprezentációban feltételezett szegmentumok a beszédben a szomszédos beszédhangok hatására eltérő fonetikai környezetekben eltérően valósulnak meg (Kühnert–Nolan 1999). A koartikuláció tehát az egyik legfontosabb tényező azok közül, amelyek változatosságot eredményeznek a beszédhangok aktuális megvalósulásában. A jelen kötetben bemutatásra kerülő vizsgálatok is ezt a tényezőt, illetve az ennek következtében előálló változatosságot vizsgálják egy speciális helyzetben, a magánhangzók között, a mássalhangzón átívelően ható koartikulációban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mielőtt a magánhangzók közötti koartikuláció tárgyalásába fognánk, érdemes röviden tisztáznunk azt, hogy mik is azok a magánhangzók, illetve a magyar nyelv esetében – amelynek az elemzésére a jelen kötetben bemutatott vizsgálatok irányulnak – mik is azok az elemek, amikkel a magánhangzók csoportjában számolnunk kell.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave