Deme Andrea: A magánhangzók változatossága a magyarban
›
2. Háttér
›
2.2. A magyar magánhangzók rendszere

2.2. A magyar magánhangzók rendszere

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magánhangzók a beszédhangok azon csoportják képezik, amelyeknek az ejtése közben a tüdőből kiáramló levegő nem ütközik akadályba. Jellemzésük során a) a nyelv függőleges helyzetét, vagy másként a toldalékcső nyitottságát/nyíltságát, b) a nyelvtest vagy a nyelvfelszín legmagasabb pontjának vízszintes helyzetét, másként az elölséget, továbbá c) az ajakműködést vagy ajakállást adjuk meg (Ashby 2011). A függőleges nyelvállás szerint beszélhetünk felső nyelvállású/zárt, középső nyelvállású/félig zárt/, alsó nyelvállású félig nyílt és legalsó nyelvállású/nyílt magánhangzókról. A vízszintes nyelvhelyzet szerint a beszédtudományok megkülönböztetik az elöl képzett/elülső/palatális, középen képzett/mediális/centrális és hátul képzett/hátulsó/veláris hangokat. Az ajakműködés szerint kerekített és kerekítetlen (másként: réses) hangokat különítünk el (vö. pl. Deme 2016 összefoglalása; Markó 2017). A magyar nyelvben ezen túlmenően a jellemzés része a nyelvi/fonológiai hosszúság is (mely összefügg az ejtés időtartamával, de nem azonos vele), a magyarban a hosszúság ugyanis jelentésmegkülönböztető szerepű (vö. pl. tör – tőr, kor – kór) (Gósy 2004; Markó 2017).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magánhangzók akusztikai jellemzéséhez a fentebb felsorolt képzési jegyeknek a korrelátumaiként számon tartott ún. formánsok frekvenciaértékét szokás mérni és megadni, azok közül is kiemelten az első két legalacsonyabb frekvenciájúét. Ezek az első és második toldalékcsövi sajátrezonancia, az első (F1) és a második (F2) formáns (Deme 2016). A fentebb említett artikulációs működések és a formánsok frekvenciái a következőképpen függnek össze. Az F1 formáns a nyelv függőleges helyzetével, illetve a toldalékcső általános nyitottságának mértékével, az F2 pedig a nyelv vízszintes helyzetével és az ajakműködéssel párhuzamosan alakul úgy, hogy az alsóbb nyelvállású/nyíltabb hangzók F1-értéke magasabb, mint a felsőbb nyelvállásúaké/zártabbaké, míg a hátul képzett, illetve ajakkerekítéses hangzók F2-értéke alacsonyabb, mint az elöl képzett, illetve réses hangzóké (Stevens 1998) (vö. még. 2.5.1. fejezet).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelv sztenderdnek tekintett változata magánhangzórendszerét tekintve közepes sűrűségűnek mondható (a fogalomhoz és más nyelvek adataihoz vö. Maddieson 1984) (1. ábra), melyben 9 különböző minőségű, azaz különböző hangszínű magánhangzó található meg, és összesen 14 elem alkotja azért, mert egyes elemeket kizárólag a fonológiai kvantitás, a hosszúság különböztet meg. A hosszúság mentén minden elem (minőségükben eltérőnek vagy azonosnak tekintett) párokba állítható: /ɒ aː ɛ eː i iː o oː ø øː u uː y yː/; a rendszerben az elemek elkülönülnek a nyíltság/nyelvállásfok, illetve az elölség, valamint az ajakműködés szerint (Szende 1994; Siptár–Törkenczy 2000/2007). Az 1. ábrán bal kéz felé az elöl képzett/palatális, jobb két felé a hátul képzett/veláris magánhangzókat találljuk, míg az ábra teleje felé a zártabb, az alsó része felé pedig a nyíltabb magánhangózkat.
 
1. ábra. A magyar nyelv sztenderdnek tekintett változatának magánhangzókészlete
(forrás: Wikipedia Commons, Szende 1994: 92)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar fonémáknak, tehát a beszédhangokból elvonatkoztatott nyelvi elemeknek a rendszere, melyeket a nyelvi viselkedésük alapján szokás (a fentinél egyébként tágabb) csoportokba sorolni, az 1. táblázatban látható.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat. Magánhangzó-fonémák a magyar sztenderdnek tekintett változatában (Markó 2017: 185 nyomán)
Elülső
Nem elülső
kerek
nem kerek
rövid
hosszú
rövid
hosszú
rövid
hosszú
Zárt
/y/
/yː/
/i/
/iː/
Zárt
/u/
/uː/
Nem zárt
/ø/
/øː/
/ɛ/
/eː/
Középzárt
/o/
/oː/
Nyílt
/ɒ/
/aː/
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megfigyelhető, hogy a magyar magánhangzók rendszerében például a kerekített és kerekítetlen magánhangzók eloszlása egyenetlen: az elöl képzett magánhangzók között ugyanis ennek a tulajdonságnak a mentén párokba rendeződnek az elemek, a nem elülső (fonetikai tekintetben centrális és hátul képzett) magánhangzók között azonban csak kerekített elemeket találunk. Ennek eredményeképpen a magyar fonémakészletét vizsgálva is levonhatjuk azt a következtetést, mely egyébként a beszédhangkészletet szemlélve is kitűnik: a magánhangzótér az elülső/palatális régióban sűrűbb, mint a hátulsó, veláris területen. Ennek a jelen vizsgálatokban ismertetett kísérletek tervezése, illetve az eredmények értékelése során is lesz jelentősége.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez után a kitérő után visszatérünk a bevezetőnk témájához, a magánhangzók közötti koartikuláció, azaz artikulációs kölcsönhatás kérdéséhez.
1 A táblázatban látható rendszerezésben a fonémák kategóriáinak megfelelő csoportokat (cellákat) láttatom, de megtartottam az IPA jelöléseit, tehát a beszédhangokat helyezem el ezekben. Így az itt bemutatottak összefüggésbe hozhatók az 1. ábrán látottakkal, és megfigyelhetők a releváns nyelvi kotnrasztok (pl. a fonológiai hosszúsági párok és a pár tagjainak minőségbeli eltérései, vagy a nyelvállás foka mentén látható egyszerűsítések, sematizáció). Felhívom a figyelmet azonban, hogy az IPA szimbólumai által megjelölt kategóriák nem azonosak az ebben a fonológiai rendszerben szereplő sémákkal, mert az egyes sémák absztraktabbak, és ezekben bizonyos képzési sajátosságok háttérbe szorulnak (vö. Markó 2017).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave