Mire óvodába kerülnek a gyermekek hároméves korukban, már sok mindenre képesek, sok tudást és képességet elsajátítottak. A járás- és a beszédképesség birtokában új távlatok nyílnak meg előttük, más perspektívából látják a világot, kevésbé függnek a környezetüktől, könnyebben ki tudják fejezni magukat. Bár a testük még kerekded, a gyerekek elevenek és mozgékonyak. Többnyire elsajátították a nyelv használatát, és így nemcsak kiélhetik közlési vágyukat, hanem új módszerrel fedezhetik fel a világot a miért és hogyan kérdések sorával. Az óvodáskor nagy változásokat hoz a gyermekek életében. Mozgásuk finomodik, ügyesedik, testük hatéves korra megváltozik. Az óvodások számára kinyílik a világ, nyelvi és értelmi fejlődésük már lehetővé teszi, hogy a környezetüket hatékonyabban kutassák, vizsgálják, kíváncsiságukat kielégítsék. Maga a mozgástevékenység okoz nekik örömet, illetve a viszonylag nagy agy oxigénszükségletét az arányaiban kisebb tüdő csak a sok mozgás segítségével tudja biztosítani. Ezért sok lehetőséget kell biztosítani számukra a minél több, elsősorban a friss szabad levegőn való tartózkodásra, futásra, ugrálásra, mászásra, hintázásra stb. Mivel az óvodások minden tevékenységet teljes energiával végeznek, könnyen kifáradnak, de ez sokszor azzal jár, hogy a cselekvés leállításában fontos szerepet játszó gátló mechanizmusok nem működnek, a gyerek nem tudja magát leállítani, túlpörög. Óvodáskorban a gyerekek már képesek egy-egy sportot elsajátítani. Bár egocentrizmusuk még meghatározza a társas kapcsolataikat, de szociális tapasztalataik gyarapodnak, be tudnak illeszkedni közösségbe.