A sorcsoportok elhelyezéséről volt már szó a tervezési fejezetben, most azok kialakítását szeretném tisztázni. A címoldal első sorcsoportja szerző, cím, esetleg alcím összeállítású, tehát két-, maximum háromsoros sorcsoport. A klasszikus tipográfia sorcsoportja mindig középre igazított sorokat tartalmaz. Hagyományos stílusú könyvekben a címsorok esetleges balra igazítása, netán egyes szavak kimozdítása már a modern tipográfia beütése, ezekről majd ott lesz szó. Most a sorcsoporton belül az egyes sorok hosszának kialakítását, a sorok hosszának egymáshoz való viszonyát tárgyaljuk. Ebbe a részletkérdésbe a tipográfus szinte sohasem szól bele – a tördelőre bízza –, pedig nagyon fontos a sorok helyes arányainak kialakítása. A sorcsoport tárgyalására ugyanitt, a címoldalnál kerül sor, azonban sorcsoport lehet egy többsoros fejezetcím, csomagolás, szóróanyag, meghívó, levélfej, plakát stb. néhány soros közlése is. Sorcsoportot alkot még a könyvben a kolofon vagy az impresszum. A sorcsoport tartalmilag alkot egy logikai egységet, a csoporton belüli tagokat, a sorokat azok jelentőségének megfelelően kell hangsúlyozni, egymáshoz viszonyítva arányítani, hogy azután a sorcsoport már mint egység kerüljön kapcsolatba az oldal többi elemével. Ezt az elkülönítést, hangsúlyozást megtehetjük egy betűtípus egy változatán belül egyszerűen a méret megváltoztatásával, élhetünk a változatok (verzál, fett, kontúros stb.) alkalmazásának lehetőségével, de alkalmazhatjuk akár a betűtípus keverését is. A lényeg az, hogy ha van a sorcsoporton belül hangsúlyos elem, akkor azt emeljük ki. Például Kovács József Metamorfózisok című bemutatkozó köteténél a metamorfózisok műfajától függetlenül ez a szó legyen a sorcsoport kiemelt eleme, mert többet sejtet, mint a szerző neve. Ugyanakkor, amennyiben Kovács József az ezredforduló legalább húsz sikerkönyvet maga mögött tudó sztárszerzője, akkor a mű címe eltörpülhet a szerző neve mellett. Néhány példát mutat a 118. ábra.