Polner Ödön (Békéscsaba, 1865 ‒ Szeged, 1961) a polgári közjogtudomány kiemelkedő képviselői közé tartozott. A Polner család gyökerei a Pozsony megyei Modorig nyúlnak vissza, míg az anyai ág, a Bock család a Szepességből származott.1 Polner Ödön azonban már a Békés megyei Békéscsabán született. Középiskolai tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban folytatta, majd – miután egy ideig a mérnöki pályával kacérkodott – a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be. Az egyetemi tanulmányok végeztével rövid ideig a budapesti törvényszék joggyakornokaként működött, majd az Igazságügyi Minisztériumban helyezkedett el. Két évtizedes közszolgálatát 1914-ben a Közjogi Ügyosztály főnökeként fejezte be. Hivatali teendői révén több fontos közjogi vonatkozású törvény kodifikációs munkálataiból vette ki a részét (lásd pl. a közigazgatási bíróság hatáskörének kiegészítéséről szóló 1907. évi LX. törvénycikket, a véderőről szóló 1912. évi XXX. törvénycikket, a hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. törvénycikket, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikket). Tudományos pályafutása a közszolgálatban töltött évtizedek alatt bontakozott ki. Ebben az időszakban tudományos érdeklődésének középpontjában a Magyarország és Ausztria között fennálló alkotmányjogi kapcsolat elemzése, a végrehajtó hatalom alkotmányos helyzetének értékelése, a parlamenti jog tárgyalása, valamint a választójogi rendelkezések áttekintése helyezkedett el. A kutatási eredményeket átfogó tanulmányokban, illetve önálló kötetekben jelentette meg, amelyek közül a Magyarország és Ausztria közjogi viszonya történeti kifejlődésében és jelen alakjában,2 A közös ügyek,3 valamint a Tanulmányok a magyar parlamenti jog köréből,4 valamint A választói jog mivolta,5 továbbá A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányban6 című munkákat emelhetnénk ki.