Schweitzer Gábor, Szente Zoltán (szerk.)

„A történeti alkotmány (…) jogtörténetbe váltott át”

Jogtudósok kiadatlan munkái Magyarország történeti alkotmányáról és alkotmánytörténetéről


Bevezetés Szontagh Vilmos Alkotmányjogi ideiglenes helyzetünk című tanulmányához

Szontagh Vilmos (Csetnek, 1885 ‒ Debrecen, 1962) a polgári közjogtudomány azon képviselői közé tartozott, akik hosszabb közszolgálati működés után kerültek katedrára.1 Az Eperjesi Evangélikus Jogakadémián, valamint a Kolozsvári Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatott felsőfokú tanulmányok után szolgabíróként, majd főszolgabíróként Gömör-Kishont vármegye szolgálatában állt. Hét év elteltével, 1914 tavaszán választották meg Jolsva (ma Jelšava, Szlovákia) rendezett tanácsú város polgármesterévé. Az első világháború idején tartalékos tüzértisztként 19 hónapig frontszolgálatot teljesített. A világháború után, 1922-ben – miután Csehszlovákiából többszöri internálást követően kiutasították – a miskolci Magyar Királyi Pénzügyi Igazgatóságnál helyezkedett el. Három évvel később, 1925-ben választották meg a Miskolci Evangélikus Jogakadémia Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszéke oktatójává. Szontagh Vilmos jogtanári, egyben jogtudósi pályafutása tehát lényegében 40 éves korában vette kezdetét. Ehhez képest meglehetősen gyorsan, 1929-ben szerezte meg az egyetemi magántanári képesítést a magyar közigazgatási jog eljárási részéből A közigazgatás szabad belátása. Discretionális közigazgatás című monográfiája alapján a Debreceni Tudományegyetemen. A habilitációs eljárás során a cenzori teendőket Márffy Ede, valamint Illyefalvi Vitéz Géza látta el. Az egyetemi magántanári címmel rendelkező jogakadémiai tanárok utóbb természetesen nagyobb eséllyel aspirálhattak a nyilvános rendes egyetemi tanári állás betöltésére is. A magántanári cím megszerzéséhez képest Szontagh Vilmos neve már meglepően korán felmerült a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán 1930-ban újonnan szervezett Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék betöltésénél. A kari ülés számára készített előterjesztés sorra vette azokat a közigazgatási és pénzügyi jog területén működő szakembereket, akik a tanszékbetöltés során esetlegesen számításba jöhetnek. Ehhez azonban hozzá kell fűznünk, hogy Magyary Zoltán volt a hivatalos jelölt, azaz tényleges versengés nem alakulhatott ki. Az összeállítás elismerő szavakkal méltatta Szontagh A közigazgatás szabad belátása című monográfiáját: „Sok önállósággal, erős dogmatikai érzékkel, mélyreható elemzőképességgel és szabatos nyelvezettel tárgyalja a modern közigazgatási jognak egyik legnehezebb kérdését.” A jelentés összegzése szerint a közigazgatási irodalom „még igen szép eredményeket” várhat a kötet szerzőjétől.2 A „befutó” persze a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által támogatott Magyary Zoltán lett. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1931-ben üresedésben lévő Politikai Tanszék betöltésekor ugyanakkor az előkészítő bizottság a tanszékre szívesen átkerülő Szontagh Vilmost a nem túlontúl esélyes harmadik helyen jelölte.3 A Politika Tanszék élére utóbb az Észtországból hazatérő Csekey Istvánt nevezték ki. Noha e tanszékbetöltési törekvések nem hoztak sikert, annyi mindenesetre érzékelhető volt, hogy az egyetemi körök már figyelemmel kísérték oktatói és kutatói működését. Újabb lehetőség az évtized végén adódott számára, amikor a Debreceni Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán pályázatot hirdettek az évek óta üresedésben lévő Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék élére. A tanszékbetöltés közel két évig elhúzódó története 1940-ben azzal végződött, hogy Szontagh Vilmost, mint eleve legesélyesebb jelöltet nevezték ki a tanszék élére.4 Ettől kezdve 1949-ben bekövetkezett idő előtti nyugállományba helyezéséig a Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék professzoraként működött, miközben 1943 végétől helyettesként magyar közjogot is oktatott.5

„A történeti alkotmány (…) jogtörténetbe váltott át”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Társadalomtudományi Kutatóközpont

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 028 6

A kötet Magyarország történeti alkotmányáról, illetve alkotmánytörténetéről szóló, magyar jogtudósok kiadatlan munkáiból közöl válogatást. Az olvasók minden szövegközlés előtt egy-egy bevezető tanulmányt találnak, amely az eredeti szerzők írásainak, illetve egyetemi/jogakadémiai előadásjegyzeteinek kontextusát mutatja be a szerzők rövid szakmai életrajzával együtt, illetve kiemeli a források legfontosabb tartalmi elemeit, sajátosságait és újításait. Az itt közölt, jórészt ismeretlen, eddig lappangó források feltárása fontos hozzájárulás lehet a történeti alkotmány megismeréséhez, és nélkülözhetetlen mű a Magyarország alkotmány- és jogtörténetével foglalkozó szakemberek számára.

Az eredeti szövegeket válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel és előtanulmányokkal ellátta Schweitzer Gábor, tudományos főmunkatárs, HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet; egyetemi tanár, NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar, Budapest

és

Szente Zoltán, kutatóprofesszor, HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, Budapest; Fernand Braudel Senior Fellow, European University Institute, Firenze

Hivatkozás: https://mersz.hu/szente-schweitzer-a-torteneti-alkotmany-jogtortenetbe-valtott-at//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave