Magyar Zoltán

Szent Imre a magyar kultúrtörténetben

Szövött és hímzett emlékek

Középkori szövött emlékeink sajnálatos módon szinte teljesen elenyésztek, ezért is olyan nagy jelentőségű az a Rómában, a Szent Péter-bazilikában őrzött selyem dossálé, amelyen az Árpád-ház és az Anjouk családi szentjei: István, Imre, László, Erzsébet, Anjou Lajos és Boldog Margit képe együtt szerepel. A bazilika 1361-es inventáriumában szereplő textilmunka keletkezési helye ismeretlen, annyit azonban tudni róla, hogy Erzsébet királyné 1343-as útja alkalmával mint ajándék került a Szent Péter-bazilika tuladonába.1 Nagyon szép az a sárga selyembrokát miseruha, amelyet 1500 körül Magyarországon készítettek. A jelenleg az esztergomi főszékesegyház kincstárában őrzött értékes munka ikonográfiáját egy nagy kereszt uralja, amelyben fent a Madonna a gyermek Jézussal, míg a keresztszár alatt István, Imre és László látható. A palást készítője az arcok megrajzolásában is egyénit tudott nyújtani, ami e műfajban kiemelkedő tehetségre vall.2 Az 1480–1490 közötti években készült az a díszes kazula, melyet eredetileg Szepeshelyen, a Szent Márton-székesegyházban őriztek,3 és amelyen Imre a másik két szent király társaságában, mellképével szerepel, mintegy emlékeztetve e szövött-hímzett emlékek között rangjában és keletkezési korában is elsőnek számító koronázási palástra.4

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 030 9

A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve, ragyogóan tündökölt” – örökíti meg Szent Imre egyházi legendája. A tragikus sorsú trónörökös életével és halálával, és még inkább emlékezetével évszázadokon keresztül formálója volt a magyarság kulturális önképének. Úgy is, mint az „örök királyfi” a magyar szent királyok között, úgy is, mint a magyar tragikum, a hamvába holt remények jelképe, és úgy is, mint az egyház által sugallt ideál: a túlvilágnak élő, szűzi, tiszta keresztény ifjú megtestesítője, a „liliomos herceg”. Szent Imre tisztelete valószínűleg már a halálát követő évtizedben kialakult, hiszen már maga István király is fájdalmas figyelemmel ápolta fia emlékét, az 1083. évi szentté avatástól pedig már országszerte elterjedt, és máig fellelhetők a koronként rétegződő, gazdagodó kultusz írásos, tárgyi és szájhagyományozott emlékei. A monográfia folklorista-művelődéstörténész szerzője, hasonlóképpen a többi Árpád-házi szentről szóló kötetéhez, a vonatkozó kulturális hagyomány átfogó ismertetésére vállalkozik. Szent Imre korának, történelmi alakjának bemutatásán kívül áttekintve a Szent Imre-kultusz ezer évet átívelő művelődéstörténeti vonatkozásait: egyházi és népi tiszteletét, hagiográfiáját, koronként változó ikonográfiáját, folklórhagyományait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-imre-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero