A gazdasági folyamatok állami irányítását, befolyásolását szolgáló gazdaság-igazgatási szabályok kijelölik azokat a területeket, amelyeken az állam a gazdaság normális működése érdekében szerepet vállal, és a szerepvállalását végső soron büntetőjogi eszközökkel is biztosítja. Legáltalánosabban tehát azt mondhatjuk, hogy a gazdasági büntetőjog tárgykörébe tartoznak mindazon szabályok, amelyek közvetlenül vagy közvetett módon biztosítják a gazdasági folyamatok irányításában, a gazdaság normális működésében az állami szerepvállalás büntetőjogi védelmét. Egyetértünk Gál István Lászlóval, aki a következő álláspontot képviseli: „A gazdasági büntetőjog Magyarországon büntetőjogi (primer) és büntetőjogon kívüli (szekunder) jogi normákból épül fel. A primer normák kivétel nélkül mind egy törvényben […] találhatók. A magyar büntetőjog tehát ilyen értelemben egységes, kodifikált büntetőjog, a bírói jog jogfejlesztő szerepét nem vagy csak nagyon szűk körben ismerjük el. […] A szekunder (nem büntetőjogi) normáknak főként akkor van szerepük, amikor a primer normák nem tartalmazzák a büntethetőség minden pozitív és negatív feltételét. Ebben az esetben a büntetőjogi norma csak azt a keretet jelöli ki, amelyet a szekunder norma tölt ki konkrét tartalommal. Tipikusnak mondható tehát a gazdasági büntetőjogban a keretdiszpozíciós szabályozási módszer. Erre azért van szükség, mert nemkívánatos a büntető törvénykönyv gyakori módosítása, a büntetőjognak viszonylagos állandóságot kell mutatnia. A szekunder normák viszont dinamikusan módosíthatók.”1