Az állami beavatkozás büntetőjogi eszközei – a szabályozástechnika oldaláról – jelentős változatosságot mutatnak. A gazdasági bűncselekmények elkövetési magatartásainak megalkotásakor az igazgatási normákban megfogalmazott tilalmak vagy kötelezettségek egyszerű megsértésének büntetni rendeltségétől1 az igazgatási normaszegést csak a büntetőtörvényben rögzített eredmény egyidejű bekövetkezése esetén büntetni rendelésen keresztül a büntetőjogi szabályban tételesen felsorolt elkövetési magatartásokig számos megoldás született a gazdasági büntetőjog által büntetni rendelt magatartás meghatározására. Wiener A. Imre utal egy negyedik megoldási lehetőségre is, amikor a jogalkotó a gyakran változó igazgatási szabályok büntetni rendeltségéről nem a büntetőtörvényben rendelkezik, hanem az igazgatási normát tartalmazó törvényben helyezi el a bűncselekmény tényállását is.2 Wiener megállapítása szerint ez a jogi megoldás az 1961. évi Btk. megalkotásával kikerült a jogalkotó eszköztárából.3 Ezek a szabályozási technikák gyakran egyszerre voltak jelen, és a jelenlegi szabályozásban is keverednek. A jogalkotó a szabályozni kívánt életviszony konkrét jellemzői alapján dönti el, melyik módszert alkalmazva fogalmazza meg az elkövetési magatartást. Önmagában tehát a szabályozás módja, a szabályozási technika jellemzői alapján sem lehet egyértelmű különbségeket vagy azonosságokat megállapítani a gazdasági büntetőjog fejlődésének egyes korszakaira vonatkozóan.