Az előzőekben bemutatott vezetői felelősség, valamint a jogi személyek korlátozott – kvázi – felelőssége csak szűk körben alkalmazható eszközök a jogi személy (rendszerint gazdálkodó szervezet) keretében megvalósított bűncselekmények elbírálása során. A jogi személyek önálló büntetőjogi jogalanyiságát tagadó magyar büntetőjogi felfogás alapján a szervezet tevékenysége során megvalósult bűncselekményért mindig azt a természetes személyt vonja felelősségre a bíróság, akinek tevékenysége vagy mulasztása megvalósította a bűncselekmény elkövetési magatartását, és akinek vonatkozásában a büntetőjogi felelősségre vonás valamennyi feltétele fennáll. Több elkövető esetén a társtettesség, közvetett tettesség, valamint a részesség szabályai alapján kell a bűncselekményben közreműködő személyek felelősségét megállapítani. Ez az egyszerűnek tűnő megoldás azonban számos esetben komoly jogértelmező munkát kíván meg a bíróságoktól a gazdálkodó szervezetek keretében megvalósított bűncselekmények elbírálása során. Az elmúlt évtizedekben a korábbi Btk.-hoz kapcsolódó jogalkalmazói gyakorlatban kikristályosodtak olyan elvek, amelyek a 2012. évi C. tv. hatálybalépését követően sem vesztették el aktualitásukat, különösen azokban az esetekben, ahol a korábbi és az új büntetőtörvény azonos tartalommal szabályozza az adott bűncselekményt. Ezeknek az elveknek ismerete rendkívül hasznos a gyakorlati jogalkalmazás folyamatában.