Gyakran előfordul, hogy az eljáró hatóságnak abban az alapkérdésben kell állást foglalnia, hogy ténylegesen kit kell a jogi személy vezető tisztségviselőjének tekinteni, mert a nyilvántartásokban szereplő vezető tisztségviselő helyett más személy irányítja ténylegesen a jogi személyt. Ilyenkor az ügy valamennyi részletének feltárását követően a bizonyítékok mérlegelése alapján kell dönteni a kérdésben. A Tatabányai Járásbíróság által elsőfokon elbírált ügyben is az volt a kérdés, hogy az S.-V. Kft. cégbíróságon bejegyzett ügyvezetője, S. V. vagy a kft.-t ténylegesen irányító vádlottak követték-e el az adócsalás és a magánokirat-hamisítás bűncselekményeit. A bíróság nagyszámú tanú meghallgatását követően, összesen 14 tanú vallomása alapján következtetett arra, hogy a céget a vádlottak irányították. A tanúk úgy nyilatkoztak, hogy a vádlottak vették fel őket, és néha tőlük kaptak fizetést. A másodfokú bíróság az ügy felülbírálata során megállapította: „nem sértette meg a logika szabályait a járásbíróság akkor sem, amikor a vádlottak felelősségét mentő tanúk vallomását elvetette, ezekkel szemben ugyanis helyesen rögzítette, hogy sok elfogulatlan tanú tett – a pontos törvényi figyelmeztetéseket követően – olyan nyilatkozatot, amely alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a vádlottak a munkaköri feladataikat lényegesen meghaladó mértékben vettek részt az S.-V. Kft. tevékenységében. E tanúk ugyanis részletesen beszámoltak többek között arról, hogy a vádlottak jelen voltak a bérkifizetéseknél, illetőleg a jelenléti ívek összegyűjtésekor, amelyek pedig az elszámolás alapját képezték. Fentieken túlmenően a járásbíróság az igazságügyi könyvszakértői vélemény megállapításait és az okiratok tartalmát is helyesen vette figyelembe és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a vallomás megtagadási jogával élő S. V. házkutatás során tett nyilatkozata okirati bizonyítékként a további bizonyítékok tükrében szintén alátámasztja a vádlottak büntetőjogi felelősségére vont következtetést.” A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tévedésben levő személy (a kft. cégbíróságon bejegyzett ügyvezetője) által benyújtott adóbevallás tekintetében helyesen állapította meg vádlottak terhére az adócsalás közvetett tettesként elkövetését, de a másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyancsak közvetett tettességgel valósították meg a vádlottak a magánokirat-hamisítás1 törvényi tényállását is. A magánokirat-hamisítást tettesként csak az követheti el, aki az okiratot felhasználja, az irányadó tényállás szerint azonban a valótlan tartalmú adóbevallásokat nem közvetlenül a vádlottak nyújtották be, hanem az utasításuk alapján a tévedésben lévő S. V., ez pedig a közvetett tettesi elkövetői minőségüket alapozza meg.2