A megújuló energiaforrások sorában a növények, mint elsődleges szervesanyag-termelő szervezetek kulcsszereppel bírnak. A keményítőalapú etanoltermelés gazdaságossága nyilván nagymértékben függ a szemtermés nagyságától. A nagy szemű rizs kialakulásáért felelős genetikai faktor azonosítását a 3. ábra már bemutatta. A bioenergia-termelési kapacitás iránti igények növekedésével azonban tudatosult, hogy a keményítő ilyen célú felhasználása veszélyeztetheti az élelmiszer-szükségletek kielégítését. Ezért intenzív kutatás-fejlesztés indult meg a lignocellulóz-alapú nyersanyagokat hasznosító eljárások kidolgozása érdekében. A szalma és a kukoricaszár mellett számos energianövényt, például az évelő energiafüveket, a vesszős kölest (Panicum virgatum) és az óriás olasznádat (Arundo donax), valamint a gyorsan növő fákat, a nyárfát, a fűzfát és a császárfát tekintik használható alapanyagoknak. A növényi sejtfal poliszacharidokból – cellulóz (44%), hemicellulóz (30%) –, továbbá pektinből és ligninből (26%) felépülő struktúra, amelyből etanollá fermentálható cukor szabadítható fel. Savas (H2SO4) előkezelést követően végzett celluláz emésztés glükóz felszabadulását eredményezi a cellulózból. A hemicellulóz és a pektin savas előkezelésével xilóz, arabinóz, glükóz és galaktóz képződését lehet biztosítani. A cukrosítás során így termelődött fermentálható cukrokból élesztősejtek készítenek alkoholt.