Nyugodtan állíthatjuk, hogy a gazdasági fejlődés kulcsa napjainkban a tudás. Az a tudás, amely lehetővé teszi, hogy a termelő vállalatok működése a megújuló energiaforrásokon alapuljon, amely megtalálja a módját annak, hogy egyéb természetes erőforrásokat is hatékonyabban használjunk (Hallinger & Suriyankietkaew, 2018). Mivel a tudás vitathatatlanul az emberhez tartozik, nélkülözhetetlen az emberi tőke. Jó szakemberekre és tehetségekre minden szervezetnek szüksége van, a napjainkban foglalkoztatott munkavállalóknak és vezetőknek pedig ki kell szélesíteniük látókörüket a más szakterületek szakembereivel történő együttműködés érdekében (dos Santos et al., 2020). Ahhoz, hogy ez az együttműködés megvalósuljon, jelentős befektetésekre van szükség az oktatás területén is. A tudományos kutatócsoportokban komoly vitákat vált ki a közös tudás megtarthatóságának kérdése, amely mögött a tudás elrejtésének lehetősége húzódik meg. Az elrejtő viselkedés kétfázisú interaktív folyamat, amely képes befolyásolni a fenntartható tudásmegosztást a tudáskínálat csökkentése, a rossz tudásmegosztási légkör megteremtése és az interperszonális bizalmatlansági viszony kialakítása révén (Liu et al., 2020). Olyan társadalmi modellt kell kialakítani, amelyben természetes, hogy az emberek életük végéig tanulnak, és fejlesztik képességeiket. A korábbi években számos kezdeményezés született az élethosszig tartó tanulást célozva (Chaudhry et al., 2019), de ezek a kezdeményezések a szokásos „hype” után feledésbe merültek, és újabb divathullámok elmosták szükségszerűségük jelentőségét. Holott a TM-rendszerek kiépítésének és működésének feltétele a naprakész tudás biztosítása és annak beépítése a mindennapi gyakorlatba (Raymond-Yakoubian et al., 2017; Eberherr, 2018; Jilani et al., 2020). A TMR működésének hármas követelményeit – ember (E), folyamat (F), technológia (T) – a 38. ábra mutatja be.