A platformcégek többféle típusa ismert. Ezek mind másként értékelhetők abból a szempontból, hogy milyen mértékben befolyásolják az általuk működtetett hálózatok egyes elemeit, más résztvevők tevékenységét. Ha saját, félrevezető öndefiníciójukból indulunk ki, akkor arra jutunk, hogy az általuk felkínált moderációnak semmilyen befolyásoló szerepe nincs, közvetett sem. A tranzakciók, a hálózat résztvevői közötti kontaktusok spontán módon alakulnak ki. Ebből az is következik, hogy a hálózat struktúrájának felépítése véletlenszerű, semmilyen optimalizációs megfontolás nincs mögötte.

Ezzel szemben tény, hogy a platformcégek adott területeken piacmeghatározó jelentőséggel bírnak, kvázi monopolistákká válnak, befolyásuk a partnerekre mindenképpen látványos és erőteljes. A „győztes mindent visz” típusú konkurenciaharc végén egy vagy néhány kiemelkedő platform ragadja magához az adott terület piaci tranzakcióinak döntő többségét. Ez a folyamat a versenyszabályozás számára az egyik kiemelkedően fontos dilemma. Megoldása a nemzetgazdasági keretekre szabott jogszabályi keretek mellett csak vontatottan halad előre (Pelle, 2023). Olyan globális hatókörű platformok, mint az eBay, a Booking vagy az Uber piaci dominanciájukra támaszkodva ma már közvetlenül is részt vesznek a hálózataik alakításában vagy a hálózat belső működési szabályrendszerének kialakításában. Belépési korlátokat képesek állítani, aminek a célja persze a hálózat működési kockázatainak csökkentése, az inkompetens résztvevők kiszűrése. A belső működés sok területét maguk szabályozzák, sőt egyre növekvő mértékben a hálózaton belüli pénzügyi műveletek lebonyolítását is magukhoz ragadják. Ilyen módon közvetlenül befolyásolják a hálózat résztvevői közötti kapcsolatokat, a tranzakciók feltételeit. Mindezt anélkül, hogy az alapvető hálózati pontok (ügyfelek) a vezető cég tulajdonosi ellenőrzése alatt állnának.

Ilyen feltételek mellett a hálózati szereplők szuverén döntése egyre inkább csupán az, hogy adott tranzakciók lebonyolítására a platform szolgáltatását igénybe veszik-e vagy sem. Ha belépnek a rendszerbe, onnantól kezdve belső automatizmusok irányítják tranzakcióik lebonyolítását. Ez a felépítés, a hálózat összetételének, kiterjedésének percenként történő változása nagymértékben megnöveli a platformhálózatok hatékonyságát. Nincsen semmi redundancia, a belépéshez szükséges feltételek meglétét automatikusan kontrollálja a rendszer, a hálózatban végzett tranzakciókat mindig szükség szerint lehet elvégezni.

A GVC-gondolatmenet idekapcsolható eleme a tevékenységkiszervezés viszonya a vállalatok alapvető képeségeivel, illetve az értéklánc egyes szakaszainak eltérő jövedelemteremtő képességével (mosolygörbe). Ebből a szempontból azt látom, hogy a platformok által szervezett hálózatok értékteremtő folyamatai is egyre nagyobb mértékben koncentrálódnak a platformok szolgáltatásaira. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a belépést követően az egyes tranzakciókat növekvő mértékű díjazással fizettetik meg. Inkább az látszik, hogy a platformok által nyújtott szolgáltatások egyre jobban átterjednek a magas jövedelmezőségű területekre, így a pénzügyi lebonyolításra is.

A platformok üzleti modelljének másik alapvető eleme a hálózat tagjairól gyűjtött adatok és információk rendszerezése és elemzése, amely a hálózati szereplők tranzakcióitól teljesen függetlenül működő üzletág. Ennek jövedelmezősége, illetve a platformok online felületeinek reklámbevételei adják feltehetőleg a platformcégek bevételeinek legnagyobb részét. A platform hálózata ilyen módon egy olyan jövedelemteremtő folyamat részesévé válik, amely teljesen független a hálózati szereplők saját döntései szerint létrejött tranzakcióktól.

Izgalmas gondolattársításokra ad lehetőséget a Gelei Andrea tanulmányának 2.2. fejezetében ismertetett „értékteremtési technológiák” elemzési kerete. A platformokra vonatkoztatva azt látjuk, hogy ezekben a hálózatokban leginkább a harmadik, közvetítő technológia releváns, ahol „a felek közötti kapcsolat megteremtése és megfelelő menedzsmentje az értékteremtés forrása” (Gelei, jelen kötet tanulmánya). Szerepe lehet még a második, intenzív technológiának is, amelynél „a vevői probléma megoldása és az ehhez szükséges tudás feltárása” az értékteremtés forrása. A beszállítói kapcsolatrendszerre leginkább jellemző első „kapcsolódó” technológia tűnik a legkevésbé alkalmazhatónak a platformhálózatok esetében.

A „közvetítő technológia” kapcsolt függőségen alapszik, az érintett partnerek által közösen használt erőforrásokra épül. A platform esetében ez a közös erőforrás maga a platform, annak minden szolgáltatása. Az értékteremtés a hálózati résztvevők számára ezeknek a kereteknek a hatékony kihasználásával érhető el. Az „intenzív technológia” alapja a kölcsönös erőforrás-függőség. Ebben az esetben a hálózati résztvevők erőforrásainak egyesítése, a köztük lehetséges szinergiák felismerése és kiaknázása van a középpontban. Idesorolhatók egyes platformtípusok, amelyek szolgáltatásaikat eleve információk gyűjtésére és elemzésére, valamint erre épített szolgáltatásokra építik (például a LinkedIn). Persze a platformok esetében az információ és tudás átadása nem a hálózati résztvevők közötti közvetlen tranzakciókkal zajlik, hanem a platform és a hálózati résztvevők között. Így az értékteremtés javítása szempontjából ebben az esetben nem a hálózati szereplők közötti interakciók optimalizálása fontos, hanem a platformcég belső folyamatainak a minősége.