2022 áprilisában az Európai Bizottság beindította Magyarország ellen a jogállamisági mechanizmust, ami lehetővé teszi az uniós finanszírozás csökkentését azokban a tagállamokban, ahol a jogállamiság megsértése hatással van az uniós költségvetésre és ahol magas a korrupció. A kifizetések esetünkben 27 „szuper-mérföldkőhöz” kapcsolódnak, köztük a jogállamisági mechanizmus 17 pontjához és olyan kérdésekhez, mint az igazságszolgáltatás függetlensége (Czina, 2023). Az autoriter egyensúly első és második pillére némileg meggyengült, mivel az oroszbarát magyar kormány döntésblokkoló magatartása miatt politikailag elszigetelődött és a feltételességi mechanizmus miatt nehezebben jut forrásokhoz Brüsszeltől. Másrészt azonban a második pillért erősíti a külföldi befektetések beáramlása, főként Ázsiából. A harmadik pillér nem rendült meg, sőt: a Fidesz választási győzelme következtében 2022–2023-ban a kivándorlás még új lendületet is kapott. Az ellenzéki pártokat politikailag támogató magyar fiatalok közül háromszor annyian (36%), a bizonytalan szavazók közül pedig kétszer annyian (24%) éreznek nagyon erős kivándorlási vágyat, mint a Fidesz-támogató fiatalok közül (12%). Az oktatás rombolása és az akadémiai szféra autonómiájának csökkentése tovább lendítette a kivándorlási hullámot (Bíró-Nagy és Szabó, 2022).

Az Orbán-kormány gyakran folytatott konfrontatív diplomáciát az EU-val szemben. Az erős Brüsszel-ellenes retorika mellett ugyanakkor technikai kérdésekben korábban csendben együttműködött (Bíró-Nagy és Laki, 2021). A magyar miniszterelnök a brexit okaként a bevándorlást nevezte meg, és beszédeiben az Egyesült Királyságot támogatta.

Hazai terepen az Orbán-kormány szisztematikusan építette a rosszindulatú és alkalmatlan Európai Unió képét, és folyamatosan úgy hivatkozott „Brüsszel”-re, mint egyfajta külső hatalomra, nem pedig mint egy klubra, amelynek Magyarország is tagja (Schlipphak és Treib, 2017), részben átvéve ezzel a brexiter pártok retorikáját.