Azzal, hogy az Egyesült Királyság már nem része az egységes belső piacnak, az Európai Unió egyik fontos külső politikájában, a kereskedelempolitikában vált külső partnerré. A kilépéssel a két fél közötti kapcsolatok lazultak, és a gazdasági integráció mélységét (Balassa, 1961; Palánkai, 2004; Halmai, 2020) tekintve azt mondhatjuk, hogy a felek visszaléptek egy korábbi, alacsonyabb fokozatra, a szabadkereskedelmi szintre, azzal a megjegyzéssel, melyet egyébként a szerző maga is hangsúlyoz, hogy e szabadkereskedelmi keretek egyelőre mélyebb együttműködést jelentenek, mint a klasszikus szabadkereskedelmi megállapodások, az integráció mélységét tekintve azonban mindenképpen visszalépést mindkét fél számára. A szerző úgy döntött, hogy nem tér ki Észak-Írország speciális státuszának bemutatására, amelynek tárgyalása azonban, úgy vélem, megért volna legalább egy bekezdést, különösen annak fényében, hogy gazdasági és politikai értelemben is Írország és Észak-Írország különleges kapcsolatrendszere jelentette a brexittárgyalások legérzékenyebb pontját, és külön (azóta már módosított) jegyzőkönyv is született e kapcsolat szabályozásra (Arató, Koller, 2023: 302).

A tanulmány részletesen bemutatja a kereskedelmi és együttműködési megállapodás rendelkezéseit. A szabad kereskedelem például csak akkor érvényes, ha az áru megfelel a származási szabályoknak, vagyis a hozzáadott érték felét az Unióban vagy az Egyesült Királyságban állították elő, amely körülmény a brit exportot negatívan érinti csakúgy, ahogy a tanulmányban szintén tárgyalt nem vámjellegű akadályok, így a bürokrácia növekedése is. Az akkor még tagállam Egyesült Királyságnak Cameron által is hangoztatott egyik fontos sérelme volt az Egyesült Királyságba érkező munkavállalók növekvő száma. Cameron az uniós polgárokat is „bevándorlóknak” címkézte, nem téve különbséget az Unión belüli mobilitás és a kívülről érkező bevándorlók között. Cameron 2013-as beszédében az már kevéssé volt hangsúlyos, hogy az Európai Unióban is számos brit polgár él és dolgozik, akik az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűntével már nem mozoghatnak ugyanúgy szabadon az Unióban, mint ahogy azt uniós polgárokként tehették. A kilépéssel a szabad mozgás a brit és uniós polgárok számára egyaránt nehezebbé vált, hiszen vízum, munkavállalási engedély szükséges hozzá. A tanulmány azt is bemutatja, hogy a brit szolgáltató szektor is teret veszített az uniós belső piacon; a pénzügyi szolgáltatások Európai Unióban történő nyújtása is akadályokba ütközik.