Vajon hány szekvenciális mintát lehet kiolvasni? Az előző modellekben a különböző populációs minták egyetlen, vagy csak egynéhány olvasósejtben váltanak ki tüskereakciókat. Egy adott olvasóneuron megtanulhat reagálni az inputos szinten jelentkező neuronkisülések egy adott konstellációjára, de más mintázatok jelentkezésekor néma marad. Ahhoz, hogy egy másik mintázat biológiailag hasznos legyen, egy másik olvasónak kell szelektíven ráhangolódnia. Számos mintázat megkülönböztetésének megtanulása sok szelektív olvasót igényel (7.8. ábra).1 Például két különböző választásnak megfelelő két neuronális pálya (azaz sejtegyüttes-szekvencia) megkülönböztetése a hippokampuszban vagy a prefrontális kéregben viszonylag egyszerű feladat, ugyanakkor ahhoz, hogy elegendő pályát lehessen elkülöníteni egy élet során összegyűlő epizodikus emlékek reprezentálására, összetett mechanizmusokra és sok-sok dedikált olvasóra van szükség. A neokortexet egy óriási mintázattagoló struktúraként foghatjuk fel, amelynek olvasómechanizmusai megtanulják osztályozni és elkülöníteni a hippokampuszból jövő, egymással átfedésben lévő mintázatokat, amelyeket aztán vagy emlékekként őriznek meg, vagy tervekké és cselekvőleges viselkedési válaszokká alakítják. Azonban nem minden olvasó egyforma. Egyes olvasók sok mintára képesek reagálni; nevezhetjük őket általánosítóknak. Mások kizárólag egyetlen mintára szakosodnak; nevezhetjük őket specialistának. Ezek az általánosító és specialista olvasók széles skálán mozognak, nagyon eltérő jellemzőkkel. A 12. fejezetben bővebben kiérünk majd arra, hogy miért fontos, hogy a neuronok ennyire eltérő jellemzőkkel rendelkezzenek.