Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja


A meredekhullám-hullámfodrozódások konstruktív funkciói

Az a konklúzió, hogy a meredekhullám-fodrozódások megerősítik a „most” előtti neuronális mintázatokat, a múlt és a jelen fogalmi megkülönböztetésén alapul. Napjainkban azonban már megkérdőjelezik ennek a hagyományos megkülönböztetésnek az érvényességét (ld. 10. fejezet). A posztdikció és a predikció egybefolyásával kapcsolatos elgondolással összhangban a kísérletek gazdagabb képet festenek a meredekhullám-fodrozódásokról, különösen azok ébrenléti változatairól, amelyek túlmutatnak az emlékek megszilárdításán. Az egyik érdekes vizsgálatban egy hosszú labirintuspályát használtak, amelyet úgy csavartak fel, hogy pontosan beférjen a vizsgálati helyiségbe. Az újrajátszott szekvenciák időtartama, úgy tűnt, állandó sebességgel ábrázolja a viselkedési pályákat; vagyis az időtartam arányos az ábrázolt távolsággal. Ez megmagyarázza, hogy a kutatók miért találtak akár 700 ms hosszúságú, több fodrozódási eseményből összefűzött szekvenciákat, amelyek a kacskaringós pályán kanyarogtak anélkül, hogy a fizikailag közeli (de egymásból nem átjárható) folyosók között ugráltak volna. Összehasonlításképpen, a kisebb labirintusok általában 50–100 ms hosszúságú eseményeket idéznek elő. A legtöbb fodrozódásesemény azonban rövidebb volt, és a labirintuspálya hossza mentén a diszkontinuus folyosók között ugrált. Magyarán, a visszajátszások nem feltétlenül a bejárt út időtömörített valóságos epizódjait reprezentálják. Ehelyett egyes szekvenciák a bejárható távolságok részleteit és fragmentumait reprezentálják, mintha csak alternatív útvonalakat értékelnének, míg mások olyan útvonalaknak megfelelő szekvenciákat játszanak le, amelyeken az állat soha nem járt, és amelyek az állat helyétől eltérő pozícióban kezdődnek és végződnek.1 Így a navigáció egocentrikus-allocentrikus felosztásához hasonlóan a meredekhullám-fodrozódások alatti fiktív útvonalakon szimulált navigáció is lehet egocentrikus (magához közeledő vagy magától távolodó mozgás), illetve allocentrikus (amely az eseményeket más helyekhez képest rendezi el). Ezek a kísérletek, valamint a soron következő helysejtszekvenciák előrejátszása a meredekhullám-fodrozódások prospektív vagy konstruktív szerepére utalnak.

Agyunk belső nyelve

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave