Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja

Felesleges az idő?

A relativitáselmélet és a kvantummechanika belsőleg konzisztens, szép elméletek, de ellentmondanak egymásnak.1 A vita lényege az, hogy a világ folytonos-e vagy diszkrét kvantumokból áll. Számos kísérlet történt a fizika e két hatalmas területének egyesítésére, legutóbb a hurok-kvantumgravitáció elmélete próbálkozott ezzel.2 Ebben az elméletben a térszemcsék nem-folytonos teret alkotnak. Ez jól összecseng Henri Bergson francia filozófus megállapításával: „Amikor a matematikus kiszámítja egy rendszer jövőbeli állapotát a t idő végén, semmi sem akadályozza meg abban, hogy feltegye, az univerzum e pillanattól kezdve egészen odáig eltűnik, majd hirtelen újra megjelenik.”3 Bergson számára az idő nem valami külső dolog, amely elválasztható volna azoktól, akik érzékelik. A térszemcsék azonban nem egyszerűen kvantumok, és nincsenek is a térben, hiszen maguk a kvantumok építik fel puszta kölcsönhatásaikkal a teret. A tér és az anyag kölcsönhatását leíró elmélet nem tartalmaz időt, pedig minden folyamatos mozgásban van.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Orvostudomány

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero