Vajon lehet-e új utakkal kísérletezni William James tartalomjegyzékének keretén belül, a kívülről-befelé stratégiát követve? Én nem hiszem, hogy messzire jutnánk ezzel. Nem állítom persze, hogy az ingerekre adott agyi válaszok mérése ne nyújtana értékes adatokat vagy belátásokat. Hiszen a laboratóriumom jelszava éppenséggel az, hogy az agyban kutatva „lehetetlen semmit sem találni”. Az elmúlt évtizedek során hatalmas mennyiségű értékes tudáshoz jutottunk az érzéki világ neuronális „korrespondenciáinak” és „reprezentációinak” azonosításával. Egészen a közelmúltig az empirikus kívülről-befelé megközelítés produkálta az érzéki kódolással kapcsolatos ismereteink nagy részét, és ez továbbra is fontos stratégia. Az agy kognícióért felelős központibb részeinek vizsgálatakor azonban nyilvánvalóvá válnak a merev inger-válasz stratégia korlátai.1 Az agykutatás végső célja nem lehet csupán a külső jelek és az idegi válaszok közötti összefüggések feltárása. A reprezentációk szótárának a semmiből történő összeállítása óriási erőfeszítést követelne, ám könnyen belátható, hogy egy ilyen program miért lehet csak korlátozottan sikeres (4. fejezet). A kívülről-befelé megközelítés az agyi idegpályákkal kapcsolatban azt firtatja, hogy potenciálisan mit csinálhatnak, és nem azt, hogy valóságosan mit csinálnak, ez pedig az agyi komputáció illuzórikus megértéséhez vezet. Összességében úgy látom, hogy indokolt alternatív megközelítések után nézni.