Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja


Idő és viselkedés kapcsolata

Az intervallumidőzítési kísérletekben az állatok mindig csinálnak valamit. Kitalálják, hogyan lehet elütni az időt sztereotip viselkedések generálásával. A rágcsálók megbabonázva köröznek, többször megkapargatják a falat vagy az ételadagolót, folyton fészkelődnek, vagy más módon foglalják el magukat, hogy elkerüljék a kar idő előtti lenyomását, különösen akkor, ha ez büntetéssel jár. Ha az állatoknak lehetőséget adnak arra, hogy kerékben szaladgáljanak, faforgácsban ássanak, létrán másszanak fel vagy alagutakon másszanak át, az időzítési teljesítményük drasztikusan javul egy olyan környezettel összehasonlítva, ahol nincs sok tennivaló.1 Az embereknél sincs ez nagyon másként. Vakargatjuk a fejünket, rágjuk a körmünket, kortyolgatjuk a kávét, miközben arra várunk, hogy egy ötlet kipattanjon az agyunkból. Amikor egy étteremben sorban állunk egy felszabaduló asztalra várva, beszélgetni kezdünk idegenekkel, folyton nézegetjük a telefonunkat, vagy türelmetlenül oda-odaszólogatunk a hosztesznek. Vagy figyeljük meg, hogyan dobolnak a tinédzserek ütemesen a lábukkal az orvosi rendelőben, miközben arra várnak, hogy beszólítsák őket. Az időmérés magában foglalja a cselekvést.

Agyunk belső nyelve

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave