Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja

Emlékezés a jövőre

A neuronális pályák és azok rendező-rámutató szerepei egyformán jól tudják reprezentálni a múltat, a jelent és a jövőt. A jövő előrejelzése csak akkor lehetséges, ha megtapasztaltuk a cselekvéseink következményeit, és elraktároztuk mind a sikeres, mind a sikertelen próbálkozások kimeneteleit. Ezért azt gyanítjuk, hogy a posztdikció és a predikció neuronális mechanizmusai nem sokban különböznek egymástól. Valóban, az embereken végzett képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy sok olyan struktúra, amelyet hagyományosan a memóriarendszerek részének tekintettek, a tervező, képzelő és akciós rendszerek elválaszthatatlan részei.1 Laboratóriumban vizsgált állatoknál az, ami a sejtegyüttes-szekvenciák sorozatos aktiválódásánál a múltra való emlékezésnek tűnik, egyben a tervezett jövőbeli cselekvést is tükrözheti. Talán a rendezett neuronális szekvenciákkal megvalósuló reprezentáció ad magyarázatot arra, hogy a memóriával és a tervezéssel kapcsolatos agyi struktúrák és mechanizmusok miért mutatnak ilyen erős átfedést. A posztdikció és a predikció közötti különbség analóg lehet a fizikában a múlt, a jelen és a jövő közötti illuzórikus különbséggel.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Filozófia Orvostudomány

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero