Több mechanizmus is hozzájárul egy ilyen széles érzékenységi tartomány eléréséhez. Az első mechanizmus az egyes neuronok erősítésszabályozása, vagyis egy adott neuron valamely bemenetre adott válaszának megváltoztatása a többi bemenete alapján. Minden neuron több száz, vagy akár több ezer szinapszist kap a gerjesztő és gátló neuronoktól. Az, hogy kimenő akciós potenciállal reagál-e, az összes bemenetén kapott gerjesztések és gátlások arányától függ. De az is számít, hogy ez az arány 5 gerjesztő és 2 gátló neuronból, vagy 500 gerjesztő és 200 gátló neuronból áll-e elő, mivel a neurotranszmitterek csatornák megnyitásával működnek, lényegében ideiglenes lyukakat nyitva a sejtmembránon. Ha sok csatorna van nyitva, a sejten kívüli és belüli környezetek közötti ellenállás lecsökken. Más szóval, a membrán vezetőképessége növekszik, mivel az ionok szabadon áramolhatnak az idegsejt belseje és külseje között. Ezt az állapotot szaknyelven „söntölésnek” (shunting) nevezik, mivel a sok nyitott csatorna egyfajta rövidzárlatként működik. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egyszerre kapcsoljuk be az elektromos sütőt, a kenyérpirítót és a mosogatógépet, és a biztosíték lecsap, mivel a párhuzamos ellenállások söntölik az áramkört. Ezért még ha a membránfeszültség változatlan marad is – mint amikor a gerjesztés és a gátlás egymással egyensúlyban növekszik –, ha sok csatorna van nyitva, az inputok kevésbé hatnak az idegsejtre, mivel a megnövekedett vezetőképesség (a rövidzárlat) csökkenti a szinaptikus áram hatékonyságát. Lényegében a neuronba beérkező bármely szinaptikus input hatékonyságát a vele egyidejűleg bejövő összes többi input együttes hatása osztja vagy normalizálja.1 Az erősítés változása megváltoztatja a neuron érzékenységét a bemenetek változásaira, miközben nem befolyásolja az idegsejt szelektivitását vagy diszkriminatív tulajdonságait. A szinapszisok erősítését vagy hatékonyságát a neuronpopuláció háttértevékenysége nem additív (avagy kivonásos) módon, hanem multiplikatív (avagy osztásos) módon erősíti vagy csökkenti.2