Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja

Az érzékelés log-szabálya

A modern idegtudomány, akárcsak a korai fizika, arra törekszik, hogy a megfigyeléseket matematikai egyenletekkel írja le és azokba sűrítse. A fizikához képest az idegtudománynak csak szerény számú törvénye van.1 Ezek közül az egyik, a Weber-törvény, vagy más néven a Weber–Fechner-törvény, mindazonáltal lélegzetelállítóan egyszerű és általános. Ez a törvény két német tudósról kapta a nevét, akik megalapozták a humán pszichofizikát, a fizikai ingerek és az általuk kiváltott mentális állapotok közötti kapcsolat kvantitatív vizsgálatát. Ernst Heinrich Weber orvos volt, akit az érdekelt, hogyan érzékeljük a különbségeket a tapintás során. Kiterjedt kísérletezés után arra a következtetésre jutott, hogy „az összehasonlított dolgok közötti eltérés megfigyelésénél nem a dolgok közötti különbséget észleljük, hanem e különbség arányát az összehasonlított dolgok nagyságához képest”. Ha például az ember egy 100 grammos tárgyat tart a kezében, a második tárgynak legalább 110 grammnak kell lennie ahhoz, hogy észrevegye közöttük a különbséget. Ha a tárgy súlya 200 gramm, úgy csak akkor képes észlelni súlykülönbséget, ha a másik tárgy súlya 220 grammnál nagyobb, vagy 180 grammnál kisebb. Ezt a Weber-törtnek nevezett küszöbérték-változást nevezik az éppen észrevehető különbségnek is.2

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Filozófia Orvostudomány

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero