Egy neuronegyüttesnek a célpontjaira gyakorolt hatása a szinkronitás mértékétől függ. Különbség van a között, hogy száz neuron másodperces időablakban vagy egy rövid gamma-ciklus alatt tüzel-e együtt (4. fejezet). Az időbeli szinkronitás mérhető úgy, hogy számszerűsítjük, hogy bármely adott időablakban mekkora a tüzelő neuronok aránya. Az ilyen mérések azt mutatják, hogy az „együttes-méret” – vagyis az adott időablakban aktív neuronok száma – nem egy tipikus átlag körül ingadozik. Ehelyett a szinkronitás nagysága log-normális eloszlást követ: a ritka, erősen szinkronizált (nagyon nagy) események szabálytalanul vannak elszórva a sok közepes és kis esemény között.1 Az eloszlás ferde jellege azt jelenti, hogy az agykérgi ideghálózatokban nincs jellegzetes neuronegyüttes méret.2 A gyorstüzelő neuronok gyakrabban vesznek részt nagy populációs eseményekben, mivel a gyakrabban előforduló tüzeléseik várhatóan gyakrabban esnek egybe bármely más eseménnyel, mint a lassú neuronok tüzelései.3 Azonban még ennél is jelentősebb, hogy a gyorstüzelők jobban össze vannak kötve egymással és a populáció többi tagjával. A kapcsolódás ezen oligarchikus, „csomóponti” jellege miatt a gyorstüzelő neuronok gyakoribb résztvevői, sőt gyakran vezéralakjai a nagy populációs eseményeknek. Nemcsak a populációs események nagysága, hanem időtartama is log-normális eloszlású, így például a hippokampális meredekhullám-fodrozódásoké, a neokortikális lassú oszcillációké és a talamokortikális alvási orsóké.