Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja


A látás mint keresőlámpa

A szakkadikus szemmozgásokból eredő járulékos kisülés jelzésként szolgál a látórendszer tájékoztatására arról, hogy a világ vagy a szemgolyó mozog-e. Ugyanez az ideghálózat vesz részt a vizuális keresésben, ami az aktív érzékelés másik neve. A látás vagy nézés nem passzív, kameraszerű funkció, hanem a környezet aktív pásztázása.1 Az embernél a nagy pontosságú éles látás (például az, ami lehetővé teszi e könyv sorainak olvasását) csak a foveális régió kúp-receptoraival lehetséges. A foveális régió a látómező centrumában öt foknak felel meg. Egy fok látószög nagyjából a karnyújtásnyira kitartott mutatóujj szélességével azonos. Amikor a szemünket egy kép részletére szegezzük, hogy az éles látáshoz szükséges nagy pontosságú receptorokat helyükön tartsuk, azt látjuk, hogy a környező terület elmosódik. A hatás olyan, mintha sötétben egy zseblámpát irányítanánk a környezet egy részére. Ahhoz, hogy lássuk, mi van körülöttünk, ide-oda kell mozgatnunk a zseblámpát. Fényes nappal is csak apró részletekben mintavételezzük a környezetünket, de a gyakori pásztázó szemmozgások miatt a látórendszerünk memóriája azt az illúziót kelti, hogy a teljes látványt nagy élességgel és egyszerre látjuk.

Agyunk belső nyelve

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave