A neuronegyüttes fogalma azon dolgok egyike, amiről minden idegtudós beszél, fontos megállapításaiba beleszövi, bonyolult megfigyelések – akár még az elme működésének – magyarázatára is felhasználja, ennek ellenére hiányzik a fogalom szigorú definíciója. Ezért aztán a tudósok eltérően határozzák meg, hogy mit értenek sejtegyüttes alatt. A fogalmat leggyakrabban Donald O. Hebbhez kötik, aki a The Organisation of Behavior című klasszikus könyvében alkotta meg ezt a kifejezést.1 Hebb felismerte, hogy egyetlen neuron nem tudja megbízhatóan befolyásolni a tüzelési célpontjait, ezért feltette, hogy egymással fizikailag összekapcsolt tüzelő neuronok alkotta elkülöníthető csoport (ti. a sejtegyüttes) az az egység, amely egy konkrét észlelést, kognitív entitást vagy fogalmat reprezentál. Az idegsejtek alkotta együttes nem elszigeteltségben él, hanem élénk kommunikációt folytat más együttesekkel. Mivel az együttes tagjai között erős interkonnektivitást feltételezünk, ezért elegendő számú tag aktiválása aktiválhatja a teljes együttest. Ezt a folyamatot a korai tanulmányok az együttes „begyújtásaként” írják le. Hebbnek azért volt szüksége az összekapcsolt neuronok egy nagyobb csoportjára és egy triggerre, mert a külvilág „reprezentációit” kereste, és meg akarta érteni, hogyan vezet egy jel a másikhoz.