„A szövés két, egymásra merőleges, egymással kereszteződő fonalrendszerből alakul ki” (Landgráf 2012: 46). Ezt a két, egymásra merőleges szálrendszert egy mechanizmus, a szövőszék segítségével kapcsolják össze, úgy, hogy a szálakat egyenként kötik össze (Szolnoky 1982a). A szövőszék vászon készítésére szolgáló szerkezet, és ezen a szövéshez láncfonalat és vetülékfonalat használnak. Azt a fonalat, amelyet a szövőeszközre kifeszítenek (ez a felvetés) láncfonalnak (láncnak) nevezik, az erre merőlegesen, a láncfonalak között vezetett fonal a vetülékfonal (vetülék) (Landgráf 2012: 46). Amikor a láncfonalak sorába bevezetik a vetülékfonalat, akkor ez a befűzés alulról és felülről folyamatosan ismétlődik. Elterjedtebb maradt az utóbbi időkig az a fajta szövőszék, amelyben a láncfonal vízszintesen vagy kissé ferdén van (ez a vízszintes szövőszék). A szövőszékeket kender- és lenvászon, továbbá gyapjúszövet készítésére használták. A szövőszék „fő alkatrésze a készülő szövet hosszanti fonalainak síkját szálanként két, esetleg több részre egyetlen mozdulattal szétválasztó berendezés, a nyüst” (Szolnoky 1982b, kiemelés az eredetiben), a nyüst a bukovinai székelyek nyelvjárásában nyist (Lőrincz A. 2000: 17, lásd még Hegedüs 1947: 191). A fonalsík szétválasztására „a vízszintes szövőszéknél már pedálos, lábítós nyüstök gyorsítják a munkát. Fontos szerepet tölt be a szövőszék használatánál a keresztfonalak tömörítését, leverését szolgáló borda is” (Szolnoky 1982b), a vízszintes szövőszékben beépített borda van. „A fonalat, ill. a vásznat tároló hengerek, a nyüstök és a lábítók, valamint a borda tartására a szövőszéknek kerete, állványa van” (Szolnoky 1982b). A parasztszövőszék neve a magyar nyelvterület egy részén a szlávból származik (ÚESzWeb), a bukovinai székelyek szövőszékének neve az Erdélyben és Észak-Tiszántúlon használatos eszváta, esztováta, osztováta szavakhoz kapcsolható, a bukovinai székelyektől az oszováta (Lőrincz A. 2000: 14, Rónai 1979: 356, Penavin – Matijevics 1978: 64), asztaváta (Sebestyén 1989: 93, 370), esztováta (Szabó I. 1909: 187 – de: osztováta 1909: 186) és oszváta (László 1877: 525) alakokat is feljegyezték. A kutatások szerint a szövőszék két legjellegzetesebb alkatrészének, a nyüstnek és a bordának is szláv eredetű a neve, az egész magyar nyelvterületre kiterjedően (ÚESzWeb, Szolnoky 1982b). Rónai Béla adatai szerint a bukovinai székelyeknél a szövőszék borda nevű része nádból vagy acélból készült, különböző hosszúságban (Rónai 1981: 382).