Szabó T. Attila nyelvi adatai között szerepel a napi használatú ágy megnevezésére a viselő ágy fogalom: „az az ágy, amelyben aludni is szoktak, és így nem csak díszül szolgál” (Szabó T. 1940: 278). Lőrincz Etel írásában a köznapi ágy kifejezést használja (Lőrincz E. 1996: 287). A viselő szó értelmezéséhez A bukovinai székely népmesék című gyűjtemény szómagyarázata is segítségül hívható, itt a visel vagy kivisel szó jelentése ’használ, koptat, vásít’ (Rónai 1983: 349). Sebestyén Ádám visellő (hétköznapi) alsóneműről ír az innapló (ünneplő) alsóneműn kívül (1989: 93). A Székely szójegyzékben a viselősönn szó szerepel „hétköznapiasan öltözve” jelentésben (Penavin – Matijevics 1980: 85). (Csíkmenaságról a viselő abrosz adatot jegyezték fel ’miesnapra felterített abrosz’ jelentésben, Újvári 1988: 45.) Szabó Imre 1903-ban közzétett, a dévai székelyekről szóló írásában nem nevezi meg ezt a kétféle ágyat: „Napi fáradalmait gazd’uram élete párjával a kicsi ház felső bal sarkában levő, gyalulatlan deszkából sajátkezűleg összetákolt ágyában piheni ki” (1903: 214). Szabó a nagy házban (vagy vendégházban) találta „a vásáron vett, czifrán felrakott ágy”-at, kettőt is (1903: 216). A kicsi ház fentebb említett, napi használatú ágyát így írja le: „A szalmazsákot jó öl szalma pótolja; ezt lepedővel lecsíptetik, aztán maga szőtte tokba tőtött tyuktollas derekaljat tesznek rá, majd vékonyabb lepedővel s festékessel (ágytakaró) letakarják. Erre vetik a lúdtollal töltött vett hiju donyhát, mit hosszabb, élére keresztbe fektetett párnákkal tetéznek, melyeknek varrottas vagy szëttes fejű maga szőtte hijuk van. Ezek felett pedig egy sor németes (bolti huzatú) párna van” (Szabó I. 1903: 214, kiemelés az eredetiben). Szabó Imre írása szerint a kicsi ház ágya fölött is volt rúd, ahogy a vendégház (nagy ház) elsőként említett ágya fölött, bár a vendégház második ágya fölött Szabó már nem említ ilyesmit. A kicsi ház felnőttek számára készült ágya [a hálóágy] fölött „zsineggel a gerendához kötött rúd (…) csüng, hova először festékest, a festékesre pedig sorban lepedőaljakat és rudi kendőket terítenek, ezek fölé pedig németes párnákat tesznek” (Szabó I. 1903: 214, kiemelés az eredetiben). Szabó Imre egy fényképet is közöl „Festékesek, lepedőaljak és rudi kendők dévai csángó-székely telepes kicsi házában” címmel (Szabó I. 1903: 215). Gáspár Simon Antal szójegyzéke szerint az ágynemű megnevezésére az ágyi gúnya volt használatos (G.S.A. 1986: 128).