E részlet – Tótfalusi István fordításában – Lewis Carroll viktoriánus meseregénye, az Alice kalandjai Csodaországban2 folytatásaként napvilágot látott Alice Tükörországban3 című műben szereplő versbetét, a világirodalom talán egyik legismertebb nonszensz alkotása, amely pontosan felmondja a műfaj legalapvetőbb jellegzetességeit, kiválóan szemléltetve az enciklopédiabeli meghatározást.4 Műfaji definíciója szerint a lírai nonszensz – más néven halandzsavers – szellemes, fantáziadús hóbortos költemény, amely ellenáll az észszerű vagy allegorikus értelmezésnek, míg az általa bevezetett, kitalált, értelmetlen, feltűnő hangzású szavaknak látszólagos közlési szándékot tulajdonít.5 A Jabberwocky (Tótfalusi Istvánnál Gruffacsór, a magyar nonszensz nagymestere, Weöres Sándor fordításában Szajkóhukky, Varró Dánielnél Hergenyörciád, Jónai Zs. Balázs szerint pedig Vartarjú)6 vers nonszensz sajátossága még, hogy óangol hősköltemények és germán balladák fennkölt hangnemét mímelve igyekszik elregélni egy heroikus viadalt egy meghatározhatatlan, mitikus lénnyel. A teremtmény egyértelmű leképezését John Tenniel híres illusztrációja sem könnyíti meg, hiszen a különféle képzelt és valós állatok – a sárkány, a griffmadár, a rovar, a féreg, a rágcsáló, a hal – küllemét vegyítő, ráadásul takaros pepita dandy mellénykébe öltöztetett hibrid kreatúra a verbális képtelenségek, neologizmusok révén keletkező szóvegyülések vizuális megfelelőjét körvonalazza.7 A referenciális olvasat szerint a lény ihletője éppúgy lehetett a privát mitológiai jelentőséggel bíró, keszekusza ágaival legendás szörnyet idéző oxfordi faóriás, ami alatt Carroll több évtizedes helyi matematikatanítói tevékenysége idején elmélkedett, mint a korabeli viktoriánus természetbúvárokat lázba hozó dinoszauruszfosszíliákat megelevenítő, rejtett kultúrtörténeti utalás.8 Míg a metaforikus olvasat az álommunkára jellemző szimbolikát, a vallásos és tudományos világnézet egymásnak feszülését vagy a szerző kislány barátokhoz fűződő érzelmei keltette lelki tusáját véli felfedezni a versben, a legmeggyőzőbbnek mégis azok a retorikai olvasatok bizonyulnak, amelyek szerint a szöveg voltaképp a (félre)értelmezői folyamatról szóló metanarratíva, s a szörnnyel birokra kelő ifjú harcos a nonszensz jelentésgubancainak kioldásával küzdő nyájas olvasó.9