Olvasatomban nonszensznek – Varró Dániel szép magyarításában badarságnak – minősül minden olyan szimbolizációs aktus, amelyet, bár értelmet közvetítő kommunikációs gesztusként azonosítunk, egyfajta (tágabb értelemben vett) nyelvi közlésként vélünk felismerni, azonban a rendelkezésünkre álló, hagyományosan használt reprezentációs modellek, keretek, értelmezői stratégiák és kulturális kódrendszerek elégtelennek bizonyulnak egy egyezményes, egyértelmű jelentés létrehozásához. Korántsem csupán jelentésvesztésről, hanem épp ellenkezőleg, jelentéstúlburjánzásról is szó van.1 Szórakoztató, zavarba ejtő vagy bosszantóként megélt elbizonytalanodásunkat épp az okozza, hogy a konvencionális, konszenzuális jelrendszertől, jelölési gyakorlattól való eltérés, az egyértelműség aláásása egyszerre túl sokféle jelentést idézhet elő a szövegben. Az irodalmi nonszensz lényege a ráció és a halandzsa, az értelem és értelmetlenség ütköztetéséből, feloldás/feloldozás nélküli ambivalenciájából, taktikus egymásraolvasásából fakadó szövegöröm, nem a „tárgyi tények elfogadásának vagy elutasításának” kérdése. Ahogy Elizabeth Sewell rámutat, sokkal inkább közösségileg elfogadott, jól bevált mintázatok kizökkentéséről, a nyelvtani szabályosságok, a logikus kauzalitás, a természet rendje szervezte „összefüggésrendszerek felfüggesztését” célzó szisztematikus játéktevékenységről van szó.2 Wim Tigges The Anatomy of Nonsense (A nonszensz anatómiája) című, meghatározó munkájában a műfajt „a többértelműség és az értelem nélküliség között egyensúlyozó narratív formaként”3 írja le, amely szabad teret enged e feloldatlan konflikusból fakadó, érzelem- és didakszismentes verbális kísérletezésnek, a szabad, játékszerű reprezentációknak és a tünékeny prezenciaérzeteknek. S valóban, a játéktevékenységet szövegszervező elemként tételező Carroll számára a nonszensz irodalom jelentés(de)konstrukciós manőverei a kötéltánc, a zsonglőrködés vagy a libikóka egyensúlyjátékaihoz hasonlatosak, de felidézhetik bennünk a viktoriánus szalonokban népszerű barkochba jellegű szójátékokat is.