A 19. század derekától bekövetkező technológiai, tudományos vívmányok és társadalmi, kulturális változások mind nagyban hozzájárultak a könyvipar jelentős fejlődéséhez, a könyvgyártás és könyvfogyasztás, s vele a bennünket foglalkoztató könyvillusztráció létrejöttének és befogadásának meghatározó változásaihoz. Míg a század elején a könyv még csak a tehetősek számára megfizethető, drága, kézműves alkotásnak számított, a betűöntő gép 1830-as amerikai találmánya néhány évtized alatt Angliában is meghonosodott: a gépi szedésnek köszönhetően ötször annyi könyvet tudtak napi szinten előállítani, mint a korábbi kézi szedéssel. Az 1880-as évekre az öntészeti és nyomdatechnikai eljárások tökéletesedése mellett, az olcsó papírelőállítási technológia következtében a sorozatgyártásban nyomtatott könyvek és folyóiratok a nagyközönség számára is elérhetővé váltak. 1823-ról 1853-ra egy könyv átlagára mintegy 40%-kal, azaz csaknem a felére csökkent. Az egyre könnyebben hozzáférhető könyvek egyre népesebb olvasótáborra tettek szert; az írástudók számának növekedéséről az alapfokú iskolai képzést mindenki számára kötelezővé tevő közoktatási törvények (Education Act 1870, 1876, 1880) gondoskodtak. Az egészségügyi reformok, az életszínvonal általános javulása, a kulturáltságára igényes felső középosztály közösségi értékmeghatározó küldetéstudata meghozta a könyvgyűjtő kedvet, és a szabadidős tevékenységek közt kiemelkedő fontosságot tulajdonított az olvasásnak. A kiépülő vasútvonal-hálózattal felgyorsuló szállítás és közlekedés, az utazókönyvtárak, könyvklubok népszerűsödése a könyvterjesztésnek adott új lendületet. Az olvasásélmény demokratizálódásával a kiadók felismerték, hogy az írott szó vonzereje tovább növelhető tetszetős illusztrációkkal, amelyek még az olvasóközönség perifériáján elhelyezkedőket, az alsóbb osztálybeli néprétegeket, a gyermekeket, az írástudatlanokat is a könyvek, magazinok, folyóiratok forgatására buzdítják.1