Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


A képeskönyv ikonotextuális dinamikájának elméleti megfontolásai

Lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy olvasatomban az Alice-kötetek az eredeti szerzői designnak megfelelően nem csupán illusztrált könyvek, hanem képeskönyvek,1 amelyekben a kép szerves részét képezi a szövegnek. A regénypáros könnyen megfeleltethető Riitta Oittinen – Jakobson „interszemiotikus fordítás” fogalma ihlette – meghatározásának: „a képeskönyv mint ikonotext2 két szemiotikus rendszer, a verbalitás és vizualitás kölcsönhatásával játszik”,3 úgy, hogy egyik narrációs összetevő sem távolítható el a művészi kommunikációs aktusból a jelentés sérülése nélkül.4 Ezért nem nyújthatnak teljes értékű olvasmányélményt sem az illusztráció nélkül vagy a szöveggel össze nem rendezetten, véletlenszerűen elhelyezett képanyaggal megjelent Alice-kiadások, sem az irodalmi nonszensz nyelvi bravúrjait elhagyó, a szójátékokat csupán az ikonikus képvilággal helyettesítő kiadványok.5 S ezért jelent komoly kihívást a későbbi korok illusztrátorai számára a Carrollal szoros együttműködésben dolgozó, közös koncepciót megvalósító Tenniel nyomába érni.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave