Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


A nonszenszről való írás nehézségei

A nonszensz irodalom teoretikusai tudományos műveikben rendre reflektálnak a műfajról való értekezés kihívásaira. Az irodalmi nonszensz anatómiája (The Anatomy of Literary Nonsense) című könyvében1 Wim Tigges így vall: „Nonszenszről írni olyan, mint szitában tengerre szállni.”, míg Elizabeth Sewell A nonszensz tere (The Field of Nonsense) című monográfiájában2 a kártyavárépítés kockázatos játékélményéhez hasonlítja a badarságról való beszéd buktatóit. Talán nem véletlen, hogy az elméletírók által választott költői képek az angolszász kultúrában jártas olvasó számára a nonszensz műfaj két meghatározó alkotását idézik: a közösség intése ellenére a távoli idegenbe vágyva egy rostában a tengeren elhajózó zöld fejű, kék kezű dzsömblik Edward Lear versének, míg a képzelet segítségével önálló életre elevenedő kártyalapokból álló királyi udvar, majd az ingatagságában óhatatlanul összedőlésre ítéltetett kártyavár-birodalom pedig Lewis Carroll Alice kalandjai Csodaországban című meseregényének ikonikus szereplői.3 Mindkét irodalomtörténész viktoriánus gyermekirodalmi szöveget választ referenciapontul; abba a nonszensz aranykoraként számontartott kultúrtörténeti korszakba kalauzolva el, amelynek feltérképezése jelen dolgozat célkitűzése is.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave