Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


A gyermeki test ábrázolásának dilemmái

A kortárs feminista művészettörténészek, mint Carol Mavor1 óva intenek attól, hogy Carroll fotóit pusztán a szeplőtelen szépség viktoriánus kultuszának történelmi dokumentumaiként könyveljük el. Leegyszerűsítő, maszkulin szemszögű olvasatként elvetik a képek újraközlésekor gyökeret vert kritikai álláspontot, amely – a Carroll-biográfus Morton N. Cohen értelmezése2 nyomán – Dodgson gyermekaktjait az ártatlanság bájának idealisztikus művészi laudációjaként tartja számon. Feltétlen osztom e kanonizált nézőpont revideálásának szükségességét. Elsősorban azonban nem a feminin vágytárgyat kizsákmányoló férfitekintet etikai tarthatatlanságára hivatkozva, mint ahogyan azt Mavor és társai hangsúlyozottan női nézőpontú elemzései teszik. Inkább a fotósorozatnak tulajdonított „naivitás” elégtelensége/elhibázottsága okán érvelnék amellett, hogy – ahogy a történeti kontextualizálás során bebizonyosodik – a képek nem értékelhetők a „tisztaság” versus „tisztátalanság” bináris ellentétpárja mentén.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave