Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


Törékeny fétisek

A fotográfia úttörő művészi médiumának rohamos terjedése kultúrtörténetileg egybeesett a modern gyermekkép kialakulásával, sőt sajátosan hozzá is járult ahhoz, hogy a kiskorúakról a közgondolkodás eszményített és veszélyeztetett „törékeny fétisként”1 kezdjen el vélekedni. A gyermekkor kultusza és a fotózás hobbija szimultán integrálódott a fogyasztói társadalom bővülő árukínálatába: a divattal lépést tartó felső középosztálybeli szalonok megteltek a legkülönbözőbb fotóportrékkal – családtagok, királyi uralkodók, cirkuszi mutatványos vurstli kriplik (freaks) képeivel – csakúgy, mint az igényes gyermekneveléshez szükséges eszközökkel, bölcsőkkel, hintákkal, babakocsikkal, játékokkal és mesekönyvekkel. Ezen, egyre szélesebb körben forgalmazott tömeggyártott termékek a jó ízlés, a tehetősség, így az osztályhovatartozás zálogaként funkcionáltak. De a nagyra értékelt érzelmi intelligenciáról és képzelőerőről is tanúbizonyságot voltak hivatottak tenni, a megfoghatatlanul múló pillanat mementóiként, az ártatlanság aranykora utáni nosztalgikus vágyódás tárgyi emlékeiként.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave