Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában


Nonszensz fordításpoétika

A nonszensz irodalom szójátékainak lényege, hogy a megszokott jelentésgeneráló módszereinktől és eszközeinktől elidegenít, a beidegződöttségükben reflektálatlanul hagyott nyelvi automatizmusok újragondolására késztet, metanyelvi felismerésekre sarkall. A rendes nyelvműködésünk kibillentésének egyik módszere anyanyelvünk egy (vagy több) idegen nyelvvel való ütköztetése. Ismerősségében láthatatlanná vált anyanyelvünk idegenként való felmutatása során puszta információt közvetítő csatorna helyett maga a nyelv válik az üzenet tárgyává is. A nyelv szövetét a felnőtt befogadó is újra feltűnőként, furcsaként, ízlelhető-tapintható materiális valóságában érzékelheti. Újraéli a nyelvbe bevezetést nyerő, beszélni, majd olvasni, írni tanuló gyermek közvetlen nyelvi élményét. A szövegiséggel még ismerkedő gyermek számára pedig szórakoztatóan terapeutikus, traumafeldolgozó segédletként működhet az értelmetlenséggel való viaskodást, a buktatókkal, tévedésekkel teli jelentéskeresést tematizáló, és az önfeledt jelentéselőttiségbe való boldog, időszakos visszazuhanást biztosító, halandzsával játszó nonszensz irodalmi mű.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave