Kosztolányi fordítását legközelebb Szobotka Tibor átdolgozásában, 1958-ban adták ki a Móra kiadó jóvoltából Alice Csodaországban címmel, Szecskó Tamás rajzaival.1 (Szecskó az 1974-es kiadáshoz egy újabb illusztrációsorozatot készített; az itt feltűnő Alice-figura és grafikai stílus köszön vissza az 1980-ban megjelent Révbíró Tamás és Tótfalusi István fordította, Szecskó illusztrálta Alice Tükörországban kötetben is.) A kiegészített, újragondolt műfordítás tulajdonképpen hibrid, többhangú szöveg. Szobotka pótolta a hiányzó szövegrészeket, sok helyen megpróbálta helyreigazítani Kosztolányinak az eredetitől túlontúl eltérő megoldásait, más részeknél viszont megtartotta a szellemesnek ítélt domesztikáló fordulatokat. Az eredmény egy, a költői szabadosság és a szoros szöveghűség közt ingadozó, egyenetlen fordítás, amely visszásságai ellenére több mint tíz kiadást élt meg, és talán ma is a legelterjedtebb szövegváltozat. Népszerűségéhez hozzájárulhatott az Alice-mesékből készült magyar nyelvű hangjátékok sikere is. A Csodaország-rádiódrámát többek közt Domján Edit Alice, és Márkus László Fehér Nyúl alakításai teszik emlékezetessé (a meselemezek Pápa Relli átdolgozásaiban, Varga Géza [1979], majd Várkonyi Gábor [1980] rendezésében jelentek meg a Hungarotonnál). Sokan, mint például az 2018-as Pocket Book kiadás, tévesen Kosztolányinak tulajdonítják ezt a Szobotka által átdolgozott szövegverziót.