Kérchy Anna

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában

Carroll, a „posztmodern viktoriánus” transzmediális történetmondó utóélete

Az angolszász világban a Biblia és Shakespeare drámái mellett az Alice Csodaországban-t tartják számon a leggyakrabban idézett szövegként. A regény emlékezetes sorai – „Mi itt mind bolondok vagyunk.”; „De kicsoda vagyok én? Ez itt a nagy rejtély.”; „Üssétek le a fejét!”; „Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.” (We’re all mad here.”; „Who in the world am I? That’s the great puzzle.”; „Off with their heads!”; „Why, sometimes I’ve believed as many as six impossible things before breakfast…”) – szállóigeként épültek be a mindennapi nyelvhasználatba. Az egyik váratlan helyzetből a másikba csöppenő, kíváncsin bolyongó álomvándor, Alice figurája és a döbbent ámulatot kifejező nonszensz neologizmusok („Curiouser and curiouser!”) ma is releváns metaforái a kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen világba vetettségünk, a racionálisan nehezen megmagyarázható jelenségek, ép ésszel felfoghatatlan események közepette olykor kacagtatón komikus, olykor kétségbeesett, makacs én- és értelemkeresésünk egzisztenciális élményének.

A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 664 027 9

Irodalom

A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero