MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája
Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában
A Jabberwocky magyar fordításai
JABBERWOCKY (Lewis Carroll) ’Twas brillig, and the slithy toves Did gyre and gimble in the wabe; All mimsy were the borogoves, And the mome raths outgrabe. „Beware the Jabberwock, my son! The jaws that bite, the claws that catch! Beware the Jubjub bird, and shun The frumious Bandersnatch!” He took his vorpal sword in hand: Long time the manxome foe he sought – So rested he by the Tumtum tree, And stood awhile in thought. And as in uffish thought he stood, The Jabberwock, with eyes of flame, Came whiffling through the tulgey wood, And burbled as it came! One, two! One, two! and through and through The vorpal blade went snicker-snack! He left it dead, and with its head He went galumphing back. „And hast thou slain the Jabberwock? Come to my arms, my beamish boy! O frabjous day! Callooh! Callay!” He chortled in his joy. ’Twas brillig, and the slithy toves Did gyre and gimble in the wabe; All mimsy were the borogoves, And the mome raths outgrabe. | A GRUFFACSÓR (Tótfalusi István) Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén, nyamlongott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény. „Kerüld a Gruffacsórt, fiam, a foga tép, a karma metsz! Ne járj, hol grémmadár csuhan s a bőszhedt Gyilkanyessz!” Kapta döfke kardját a smorc, rég csűszte már a nyúf vadat – megállt a vén plakány tövén a tamtam-lomb alatt. Állt felhergült eszmék között, s ím Gruffacsór – a szeme láng – hussongva és mortyogva jött a kuszmadt fák iránt. Egy! Kettő! Egy! Kettő! – csihant a döfke penge nyisz-nyasza! Metélte szét, kapta fejét s diadalgott haza. „Hát megölted a Gruffacsórt? Keblemre, fürgeteg fiam! Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!” s csuklantott boldogan. Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén, nyamlongott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény. | SZAJKÓHUKKY (Weöres Sándor) Volt egy brillős, a csuszbugó Gimbelt és gált távlengibe, Minden mimicre purrogó, Mómája ingibe. „Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam! Foga maró, karma furó! Ügyelj, Csapcsip madár zuhan S a brunkós Bromboló!” Markában nyüsztő penge reng, Elrágdos minden manxomot. A tamtam-fánál megpihent, Mély gondjába rogyott. Állt fergető eszmék körén, S jött Szajkóhukk, nézése láng, Nagy káka-törzsek erdején Bugyborékolva ráng. Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át Nyüsztő penge nyekdes, nyikol, Fejét veszi, máris viszi, S eldiadalogol. „Szajkóhukk már nem él, fiam? Karomba, lándzsás pöszöröm! Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!” Csuklorkant az öröm. Volt egy brillős, a csuszbugó Gimbelt és gált távlengibe, Minden mimicre purrogó, Mómája ingibe. | HERGENYÖRCIÁD (Varró Dániel) Kotyvalla már, s a nyéren ucc Izsegtek krákos nyágerok. Nyöszölt a csámborult mumuc, S a bordacs bávadott. „A Hergenyörc elől kibújj! Állkapcsa csattog, karma ránt! Kerüld a Dzsubdzsubot, fiú, S a vérbősz Marmaránt!” Vevé az öldökös vasat: Rég űzte rémhedt ellenét – Megállt a Dumdum fák alatt, S mélázva elhenyélt. S mig ott henyélt ühötten ő, A Hergenyörc, a szeme öl, Bihálva csörtetett elő Az éjlő sűrüből. No rajta hát! És vágva vág, Cikkant az öldökös gyilok. Folyott a vér, fejét vevé, S elüdvrivallagott. „Hát porba hullt a Hergenyörc? Karomba fényes egy fiam! Dínomnap, ó! Lihej-lihó!” Fölhikkantott vigan. Kotyvalla már, s a nyéren ucc Izsegtek krákos nyágerok. Nyöszölt a csámborult mumuc, S a bordacs bávadott. | VARTARJÚ (Jónai Zs. Balázs) Rostan már, a nyulkony potyok Förtek és jurtak a pórán, Gyitván az összes gondacsok, Orpolt orva a brány. „Rejtezz fiam, jön Vartarjú, Szétharap és karmába zár! Csitcsat madár repdes, lapulj, Itt a brősz Borzadár!” Kezében kivont nyeszlő kard, Hogy vágja a férmes ellent – Tamfa alatt pihenőt tart, Gondra választ leljen. Ezen helyen állt ő lázva, S jött Vartarjú – tüzes szemek – Remély erdőből suhanva, Morgva érkezett meg. Egy-két, egy-két, ekképpen tép A nyeszlő kard nyöször-nyasza, A lét így múl, a fej lehull, S diadallag vissza. „Te ölted meg a Vartarjút? Hadd ölellek vidorc fiam! Megdicsültél! Juhé, juhú!” S horcognak boldogan. Rostan már, a nyulkony potyok Förtek és jurtak a pórán, Gyitván az összes gondacsok, Orpolt olva a brány. |
Tartalomjegyzék
- A viktoriánus nonszensz poétikája és politikája • Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában
- Impresszum
- Bevezetés
- Charles Lutwidge Dodgson (1832–1898) alias Lewis Carroll élete és munkássága
- Carroll, a matematikus nyelvfilozófus: • A nonszensz irodalom il/logikája, poétikája és politikája: a félreértelmezés metanarratívái, interdiszciplináris játék és a rácsodálkozás etikája
- Viaskodás a Gruffacsórral
- Kreatív szemiózis metareprezentációs implikációkkal
- A carrolli nonszensz tipológiája
- A jelentésnélküliség lehetetlensége és a félreértés elkerülhetetlensége
- Metanyelvi önreflexió és preverbális szövegöröm
- A nonszensz (félre)olvasói
- A logikai nonszensz identitáspolitikai tétjei, a rácsodálkozás morális felelőssége
- Nonszensz és humor
- Képzeleti ellenállás, etikai nonszensz
- A nonszensz teológiai vetületei
- Nonszensz és matematika: logika, képzelet, hit
- A nonszensz intermediális aspektusai: ikonotextuális nonreprezentáció és metaforikus képes beszéd
- A nonszensz architektúrája és térdinamikája
- Lárma és muzsika: a nonszensz akusztikus stílusbravúrjai
- Viaskodás a Gruffacsórral
- Carroll, az art direktor könyvdesigner • Kimondhatatlan képtelenségek képiesítése. Az Alice-regények ikonotextuális dinamikája a Carroll–Tenniel-kollaboráció tükrében
- „Mit ér egy könyv képek meg versek nélkül?”
- A vizuális történetmondó Carroll
- A Carroll–Tenniel-kollaboráció
- A viktoriánus illusztráció fénykora
- A képeskönyv ikonotextuális dinamikájának elméleti megfontolásai
- A Carroll–Tenniel-képszöveg kaleidoszkopikus alakváltozatai
- A nonszensz ikonotext poétikája és politikája
- „Mit ér egy könyv képek meg versek nélkül?”
- Carroll, a fényképész • Fényérzékeny képek. A viktoriánus kislány test ábrázolhatatlanságának dilemmái a fotográfiai fikciók tükrében
- Carroll, az állatvédő • A dadogó dodó esete. Non-antropocentrikus etika és a darwini nonszensz Carroll szépírásaiban és pamfletjeiben
- Állati jelek: (ál)tudományos allúziók és a darwini nonszensz
- Tudományetikai és morálfilozófiai megfontolások Carroll állatvédelmi pamfletjeiben
- Non-antropocentrikus etika Carroll nonszensz mesefantáziáiban
- Ember, állat, gyerek: a nonszensz mint empátiagyakorlat és az elhallgatottak hangjának kihangosítója
- Az autobiografikus állat: a dadogó dodótól a fülelő voyeurig
- Beszélő húsok
- Állati jelek: (ál)tudományos allúziók és a darwini nonszensz
- Carroll magyarul • Évike vagy Alice? A nonszensz fordíthatatlanságáról az interkulturális transzpozíciók leleményeinek nyomában
- Nonszensz fordításpoétika
- Altay Margit: Alice a Csodák országában
- Juhász Andor: Alisz kalandjai Csodaországban
- Kosztolányi Dezső: Évike Tündérországban
- Szobotka Tibor: Alice Csodaországban
- Varró Zsuzsa és Varró Dániel: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán
- Szilágyi Anikó: Aliz kalandjai Csodaországban
- Nonszensz fordításpoétika
- Carroll, a „posztmodern viktoriánus” transzmediális történetmondó utóélete
- Appendix • A magyar fordításokhoz
- Bibliográfia
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2024
ISBN: 978 963 664 027 9
A monográfia célja a Lewis Carroll írói álnéven elhíresült Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) sokrétű munkásságának feltérképezése. Az életút és az életmű párhuzamos bemutatása
során a kanonikus szerzőfigura alakváltozásait és a kritikai recepció elmozdulásait is nyomon követve tárul fel a Carroll-korpusz interdiszciplináris gondolatiságában összetett metamediális
allúziórendszere. A hagyományosan irodalmi műfajként számontartott nonszensz a carrolli poétika és politika fő mozgatórugójaként a szépírásaival következetesen párbeszédbe állított fotóművészeti, illusztrációs, természettudományos, matematikai-logikai és bölcseleti filozófiai munkásságát is meghatározza; a szerzőt a transzmediális történetmondás előfutáraként láttatja. A nonszensz stilisztikai-retorikai sajátosságai, paradoxonokkal való játéka és stratégikus jelentés
elbizonytalanítása ideológiakritikai téttel, demokratizáló küldetéssel bír. A nonszensz sajátosan carrolli – ikonotextuális, etológiai, teológiai, matematikai, fordításpoétikai, ludológiai – vetületeinek tükrében a badarsággal való viaskodás szolidaritásra hívó, közösségi létélményként sejlik fel.
Hivatkozás: https://mersz.hu/kerchy-a-viktorianus-nonszensz-poetikaja-es-politikaja//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
