Néhány évvel ezelőtt, amikor először felmerült bennem, hogy a politikai mítoszokkal foglalkozzak, szinte semmilyen magyar nyelvű támpontot nem találtam. A mítoszokról általában kiterjedt irodalom állt ugyan rendelkezésre, de ezek politikai vonatkozásai mintha nem igazán érdekeltek volna itthon senkit. Ez két okból is igen meglepő volt számomra. Egyrészt már régen túl voltunk a nyelvi fordulatot követő széles körben elterjedő és a különböző tudományágakat termékenyen megújító kulturális fordulaton, amelynek nyomán szinte mindenütt megélénkült a mítoszok, és ezen belül a politikai mítoszok iránti teoretikus érdeklődés. Másrészt a magyar történelem értelmezéséhez és a politika legitimációjához kapcsolódó magyarázatok és elbeszélések mindig is bővelkedtek mítoszokban, egészen pontosan saját mítoszok teremtésében és régiek felelevenítésében. A rendszerváltozás utáni korszak ideológiai vákuumában lenyűgöző sokszínűségben bontakoztak ki új, illetve régi, végképp elfeledettnek hitt politikai mítosz-motívumok. Ezek a részben vagy egészben aktualizált mítoszok általában azzal az igénnyel léptek fel, hogy új identitásokat konstruáljanak, vagy legalábbis azok teremtéséhez hozzájáruljanak. Számos rendszerváltozás körüli vita ezen mítoszok mentén bontakozott ki, ezért is figyelemre méltó, hogy erre a karakteres jelenségre nem nagyon születtek tudományos igényű reflexiók sem akkor, sem később.