A világ országainak többségében ez a szó egy energiában szegényebb, a hazai táplálkozás színvonalát tekintve egészségesebb ételt jelent. Az ízesített főző-, párolólében puhuló nyersanyagok nem csak a pecsenyék kísérői, a francia konyha ételsorában önálló fogásként is kedveltek. Magyarországon a főzelékkel kapcsolatos hozzáállás kissé elavult, ami nehezíti terjedését, népszerűsítését. A főzést vagy párolást követő berántás, hintés, habarás adja csak meg a számunkra megszokott konzisztenciát. Önálló fogásként ritkán és kevesen fogyasztják – általában a húsételek kísérője, hiszen tápértékben, telítőértékben, ízben, színben kiegészíti azt. Alapanyagul a növények legkülönfélébb részeit használjuk fel: gyökerét a sárgarépának, petrezselyemgyökérnek, gumóját a burgonyának, zellernek a szárát, hajtását a karalábénak, spárgának, levelét a sóskának, parajnak, salátának, káposztának, virágát a karfiolnak, brokkolinak, termését a töknek, paprikának, paradicsomnak, zöldbabnak, magját a zöldborsónak, fejtett babnak, lencsének. Nyáron és ősszel frissen is, a téli hónapokban leginkább tartósítva, mélyfagyasztva vagy konzerválva kerülnek forgalomba. De az is tény, hogy a mélyhűtés elterjedésével egész évben megoldott az ízekben, színekben, tápanyagtartalomban értékes, változatos nyersanyagellátás, és a korábban szezonálisnak mondott főzelékfélék elvesztették idényszerűségüket. A közétkeztetésre eleve jellemző, hogy a már tisztított, darabolt, tehát valamilyen szinten már feldolgozott termékekkel tud gazdaságosan működni, ezért az érési szezonban is gyakran vásárol tartósított terméket. Például a nyári hónapokban is mélyfagyasztott tökből és zöldborsóból készíti a főzeléket ellátottjai számára.