Étkezéseinkben, ételsorainkban ennek az ételcsoportnak egyetlen tagja sem képez önálló fogást. Általában a húsételeket, húspótlókat kísérik (pl. marhahúst a tormamártás, rántott gombát a tartármártás, parajpudingot a sajtmártás stb.) vagy saláták öntetei (pl. majonéz, kapros-joghurtos, ezersziget stb.), esetleg mártogatósok szószai. Felhasználásukkal készülhet el egy-egy étel, például a csőben sült ételek a gratinmártással, francia rakott burgonya a besamelmártással, töltött paprika a paradicsommártással stb. Konzisztenciájuk átmenetet képez a levesek és a főzelékek között. A jó mártás se nem túl sűrű, se nem túl híg – általában a hideg nyers tejszín sűrűségének felel meg. Fogyasztásuk célja, hogy ízben, színben kiegészítik, kiemelik az adott ételt. Bevonják, színessé, fényessé teszik, ízét áthangolják, fogyasztását megkönnyítik. Az önmagában száraz, nehezen rágható, például főtt marhahúsfalat könnyebben rágható és nyelhető lesz. Fokozzák az ételsor változatosságát, növelik telítőértéket, mint a tartármártás vagy a hollandi mártás a magas zsírtartalmuk miatt. A sajtmártással kiegészül/dúsul az étel komplett fehérjetartalma. A hideg mártások gazdagok C-vitaminban a citromlé, narancslé, friss fűszernövények felhasználása miatt. A- és D-vitaminban a tojást bőven tartalmazók dúsítják az ételeket. Ilyen a hollandi, gratin-, majonéz- és a belőle készülő mártások.