Az emberek évezredek óta fogyasztják a világ számos részén. A kutya és a juh mellett a házi kecskét a legrégebben háziasított állatfajok közt tartják számon. I. e. 10.000 évvel már biztosan háziasították, de a mai Irán területéről kerültek elő olyan leletek, amelyek arra engednek következtetni, hogy az időszámításunk előtti 14. évezredben is próbálkoztak már a kecske háziasításával. A kecskét kevésbé változtatta meg a háziasítás, mint például a juhot. Nem alakult ki a nyájösztön, szarvaltsága többé-kevésbé megmaradt, a tarka színváltozatok ritkábbak, valamint a visszavadulásra is nagyobb hajlamot mutat. Teje mellett kezdetben húsáért, csontjaiért, bőréért, igavonó erejéért is tartották. Az első régészeti leletek az i. e. 6. évezredből származnak, amelyek már kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a kecske tejéből az ember képes volt sajtot készíteni. Igénytelensége miatt a kecsketartás dinamikusan fejlődik napjainkban is a világ minden táján. Ázsiában, Afrikában a legmagasabb a számuk. Az ázsiai országok közül Kínában, Indiában, Pakisztánban és Bangladesben tartják a legtöbb kecskét, Afrikában Nigéria, Szudán és Kenya a legnagyobb kecsketartó országok. Az amerikai kontinensen Brazília, Mexikó és Argentína területén van a legtöbb nyilvántartásba vett állat. Európában Görögország, Spanyolország, Oroszország és Franciaország rendelkezik a legnagyobb kecskeállománnyal.