A konfitálás szót a francia nyelvből vettük át. Confit-nek (ejtsd konfi) hívják a zsírban eltett húst, de még az abban eltett hagymalekvárt is. Franciául a lekvár confiture (ejtsd konfitűr), ami a gyümölcsök lassú, gyenge tűzön főzését jelenti. A folyamat leginkább hasonlít a magyar konyhában alkalmazott abálásra, de itt az alapanyagot nem ízes vízben, hanem ízes zsiradékban, lassan, több órán át főzzük. A hőközlés időtartama az alapanyag minőségétől és nagyságától függően változik. Szárnyasok esetében (kacsamell, libacomb) elegendő 2 óra, de vadakat, marhahúst érdemesebb 4–5 órán keresztül konfitálni. Ez a készítési mód átmenet a főzés és a sütés között, hiszen hőfokát tekintve, ami 70–90 oC, a főzéshez hasonlít, ugyanakkor zsiradékban történik, ami viszont a sütés egyik lehetséges közvetítő közege. A konfitálás előnye, hogy a szárazabb vagy tartósításra önmagában alkalmatlan húsféléknél is jól alkalmazható. A zsiradék elzárja az alapanyagot az oxigéntől, így a benne található aerob baktériumok nem tudnak elszaporodni, és az érési folyamatok is leállnak. Másfelől a szárazabb, kevésbé élvezetes rostozatot is átitatja fűszerekkel, zsiradékkal, ami jelentősen javítja az elkészült étel élvezeti értékét. A konfitált húsok jellemzően melegen, főfogásként (pl. konfitált kacsamell) és hidegen, hidegtálak részeként (pl. konfitált őzgerinc aszpikban) tálalva is megállják a helyüket az ételsorban. Ennek az az oka, hogy a lehűlés alatt megnövekszik az alapanyagok abszorpciós képessége, így magukba szívják a konfitáló zsír valamennyi összetevőjét. A zsiradék ízesítésére alkalmazhatunk többféle ízesítőanyagot vagy fűszert, mint például só, fokhagyma, vöröshagyma, zöldpaprika, bors, köménymag, babérlevél, kakukkfű, rozmaring stb. A konfitálási eljáráson alapszik a rilette is. Ehhez a konfitált húst szálaira szedjük, majd elkeverjük egy kevés ízes konfitáló zsiradékkal, szükség esetén utóízesítjük. Az így készült pástétomszerű étel egy közkedvelt slow food előétel.