Közös tulajdonságuk, hogy semmilyen módon nem sűrítjük őket. Az egyszerű híg levesek (erőleves, csontleves) az alapanyag hideg vízben kezdett, hosszú ideig tartó, lassú tűzön való főzésével készülnek. Jellegzetesen sokféle zöldséget teszünk bele, ám ezeket nem tálaljuk fel, csupán az ülepített, derített, esetleg szűrt lét. Táplálkozás-élettani szempontból értéktelennek számítanak, hiszen alacsony az energiatartalmuk – és gyakorlatilag minden más tápanyagtartamuk is. Zsírtartalmuk mennyisége a felhasznált hús és/vagy csont minőségétől függ. Jelentős mennyiségű extraktív anyag oldódik ki bennük. Ezek nitrogéntartalmú, lúgos hatású szerves vegyületek, más néven húsbázisok, melyek a jellegzetes húsléízt adják. Sokféle csoportjuk van: guanidinszármazékok (kreatin, kreatinin); hisztidinszármazékok (karnozin); purinszármazékok (hipoxantin, adenin, xantin); karbamid és különféle aminok. A híg levesek tápértékét jelentősen befolyásolják a levesbetétek, amelyek az egyszerű tésztától (cérnametélt, csigatészta, eperlevél) az összetett levesbetétekig (palacsintametélt, tojáskocsonya, maceszgombóc, húsgombóc stb.) sokfélék lehetnek. Előfordul, hogy a levesbetét adja meg a leves végleges nevét, például a májgombócleves, a húsgombócleves, a daragaluska-leves esetében. A tésztaalapú levesbetétek növelik az egyszerű híg levesek energia- és szénhidráttartalmát (keményítő), valamint számolni kell a gabona fehérjetartalmával, a gluténnel is. A húsból, májból vagy tojásból készülő levesbetétek növelik az étel komplett fehérje-, zsír- és koleszterin-, valamint vas-, nátrium- és B12-vitamin-tartalmát. Idetartoznak a zöldségből készített, sűrítés nélküli levesek, például egy egyszerű vegyeszöldség-leves, olasz zöldségleves, de akár készíthető így zöldborsóleves is.